Kincset keres a KDH

A sajtótájékoztatót Ján Čarnogurský, František Mikloško, Pavol Minárik és Vladimír Palko tartotta – olyan kereszténydemokrata politikusok, akik szembehelyezkednek a KDH nemzetiségi ügyekben türelmesebbnek tartott jelenlegi vezetésével. A csoport idén nyáron vereséget szenvedett pártelnökjelöltje, Vladimír Palko a tisztújítás előtti kampányában azt is kijelentette, hogy szeretnék megnyerni az SNS-szavazók egy részét.

František Mikloško úgy véli, Pozsonynak olyan, a mai Szlovákia területéhez kötődő műtárgyakat kellene visszakapnia, amelyeket az 1867 és 1945 közti időszakban a mai Magyarország területére vittek. Budapestet erre az első és a második világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések is kötelezik – jegyezte meg Vladimír Palko volt belügyminiszter, KDH-s képviselő. Hozzátette: egy ilyen gesztussal Budapest hozzájárulhatna a szlovák-magyar viszonyban tapasztalható feszültségek enyhüléséhez is.

A szlovákiai magyarokat jogaik gyakorlásában korlátozó vagy teljesen akadályozó Beneš-dekrétumok a négy KDH-s politikus szerint nem törölhetők el. Azt azonban Palko elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarország a dél-szlovákiai magyarlakta területek 1938-as visszacsatolásáért, Szlovákia pedig Eduard Beneš csehszlovák államfő dekrétumaiért kérjen elnézést.

A KDH elnöke, Pavol Hrušovský akkori házelnökként 2003-ban, újévi beszédében elismerte: szégyen, hogy az önálló Szlovákia a holokauszt és a magyarok jogfosztottságának ügyét nem kezelte kellő tisztességgel és objektivitással.

Arra a kérdésre, egyeztették-e tegnapi bejelentéseiket a KDH vezetésével, Čarnogurský a többiek nevében is azt válaszolta, hogy ilyesmire nincs szükség.

Hushegyi Gábor esztéta lapunknak elmondta, a kilencvenes évek elején Ladislav Snopko akkori kulturális miniszter tárgyalt a magyar féllel az említett műkincsekről. „Pozsony akkor belátta, hogy azok a rendkívül értékes szárnyasoltárok, amelyek a budapesti Magyar Nemzeti Galériában találhatók, nem lennének kiállíthatók Szlovákiában, mert nincsenek olyan kiállítótermek, amelyek minden tekintetben megfelelnének e tárgyak bemutatására – mondta Hushegyi. – Úgy érzem, a KDH-s politikusok ebben az esetben is inkább figyelemfelkeltő eszközként használták ezt a bejelentést. Nem nagyon hiszem, hogy ennek komoly politikai, külpolitikai alapja, háttere volna, mert egy ellenzéki pártról van szó.”

A műkincsek közt számos szentségtartó, egyházi szertartás során használt kehely van, de – mondta Hushegyi – például azokat a késő gótikus szárnyasoltárokat is követelték, amelyeket az első világháború idején javítani vittek Budapestre, de már nem kerültek vissza, mert időközben létrejöttek az új államok és az új határok. (ú, kor)