Kizárólag egészséges szaporítóanyagot vessünk

A Ralstonia solanacearum a burgonya barna baktériumos gyűrűs rothadását előidéző kórokozó Európában mindenütt a karantén kórokozók listáján szerepel. Először az 1990-es évek elején regisztrálták nagyobb mértékben Belgiumban és Nagy Britániában, 1995-ös hollandiai tömeges megjelenése különösen nagy károkat okozott és nagy riadalmat váltott ki, amely Európa-szerte mindmáig tart.

Polifág kórokozó

A Ralstonia solanacearum baktérium polifág kórokozó. Elsősorban a solanacae család tagjait fertőzi, de sok egyéb fajt is károsít. Legfontosabb gazdanövényei a burgonya, a paradicsom, a dohány, a szója a tojásgyümölcs azaz baklazsán, valamint a paprika. Ez a betegség korábban a melegégövi országokban károsított, a kórokozó mérsékelt égövi viszonyokra specializálódott burgonyát károsító 3-as rassza Európában az 1970 években jelent meg. Gyakran előfordul a fekete ebszőlőn (Solanum nigrum) és a kesernyés csucsoron (Solanum dulcamara) is. Ez utóbbi azért minősül különösen veszélyesnek, mert a baktérium a növény gyökérzónájában tünetek okozása nélkül marad fenn, biztosítva így a kórokozó továbbterjedését.

Tünetei a burgonyán

A kórokozó edénynyaláb parazita, a növényekbe a fertőzött gumókból az edénynyalábon keresztül a sérült gyökereken, szársebzéseken jut be, de a gázcserenyílásokon keresztül is behatolhat.

A betegség kezdeti tünete a növénycsúcsi levelek napközi időszakos, majd később tartós hervadása. Ha a növény szárát keresztirányba kettévágjuk, a metszési felületen fehéres baktériumnyálka tör elő. Az edénynyalábok ilyenkor már barnák. A gumó keresztmetszetén a gyűrű barna elszíneződést mutat, ha megnyomjuk, belőle krémszerű fakó, sárgás baktériumnyálka fakad. A burgonyagumók betakarításakor a betegségre utaló legfontosabb jel, ha a burgonya-csíraszemnél a gumó felületére törő baktériumnyálkához talajmorzsa ragad. A betegség előrehaladottabb szakaszában az egész gumó rothad, ebben a folyamatban már a másodlagos kórokozók és szaprofita szervezetek is részt vesznek. Gyakori a tünetmentes fertőzés is.

A tünetekkel kapcsolatba meg kell jegyezni, hogy azok többsége nem specifikus e betegségre. Hasonló tüneteket más baktériumok és gombák is előidézhetnek. Ezért a tünetek észlelésekor célszerű szakemberhez fordulni, a kórokozó laboratóriumi beazonosítása pedig elengedhetetlen.

Fonálférgek is terjesztik

A baktérium terjedésében a legfontosabb szerepe a fertőző gumónak van, ám a növények öntözővíz útján is fertőződhetnek, amelyben a baktérium akár több hétig is megőrzi életképességét. Terjeszthetik a betegséget a földben élő fonálférgek is. A kórokozó állományon belüli terjedése általában lassú. Ugyanakkor egyes megfigyelések szerint optimális esetben egy-egy beteg tőről a gyökérzeten keresztül akár 5–5 szomszédos tő is megfertőződhet.

A kártétel főként abban mutatkozik meg, hogy a betakarított burgonya rothad. Melegebb betakarítási és tárolási időszakban a termésnek akár a 50–85 százalékát is képes elpusztítani.

Problematikus védekezés

A betegség elleni védekezés több, mint problematikus. A vegyszeres kezelés hatástalan. Eredmény tehát csak a preventív, vagyis a megelőző intézkedésektől várható, melyek közül a legfontosabb az egészséges szaporítóanyag alkalmazása.

Ahol már a fertőzés előfordult, ott a burgonya termesztése 4–5 évig tilos. Nem engedélyezett olyan növény termesztése sem, amelyek fogékonyak a betegségre.

A pozsonyi Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet már több éve a karantén növény-egészségügyi előírásoknak megfelelően rendszeres szántóföldi ellenőrzéseket, mintavételeket tart. Ezeket az EU/EPPO módszer alapján laboratóriumi vizsgálatnak vetnek alá és értékelnek. Ennek köszönhetően a betegséget Szlovákiában először csak tavaly izolálták laboratóriumban.

Mivel a kórokozó a folyóvizekből csatornákból felhasznált öntözővízzel is terjedhet, így a növényvédelmi szolgálat két éve már az öntözésre felhasznált felszíni vizeket is teszteli. Ha fertőzést észlel, betiltja a fertőzöttnek minősített vízforrások használatát az öntözésre és a permetezésre.

Ültetésre tehát kizárólag államilag (az ÚKSUP) elismert ültető anyagot használjunk, semmi esetre se vessünk magunk termelte gumókat. Ezek ugyanis genetikailag már nem megfelelőek és tele vannak, lehetnek vírusbetegségekkel. A betegségek a termesztett növény növekedés alatt mutatkoznak csak meg, rossz minőséget és jelentős terméscsökkenést okozva.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa