Keresztrejtvény: a fakutya

Keresztrejtvényt fejtek a diófa alatt. A keresztrejtvények néha nagyon tanulságosak. A poénjuk – hasonlóan a jó viccekéhez – néha egyetlen mondatba sűrített valóságrajz. Például most épp egy olyat fejtettem meg, amihez a következő kép tartozik: egy idősebb pár séta közben észrevesz egy hatalmas, fából összeeszkábált kutyát, amely messze, a településen kívül áll. A férfi – poén gyanánt – ezt mondja: „Próbálkoznak visszajutni a városba az elkergetett kutyák”.

A mondat szinte katartikus hatású. Ez a keresztrejtvény a trójai faló újrafogalmazott változata. Ha az iskolából nem is emlékszünk rá, a Trója c. filmből talán igen, hogy a görögök csellel vették be Trója városát. Látszólag elhagyták a csatateret, csak egy fából készült óriási lovat hagytak ott, gondosan elterjesztve az álhírt, hogy ezt az isteneknek ajánlják fel. Közben elrejtőzött benne egy csomó katona – a mondában harcost írnak, de az ugyanaz, mint a katona, csak olyan fennköltebbnek hangzik –, akik éjszaka kijöttek és kinyitották a közben visszatért seregnek a város kapuit. Aztán jött a csihi-puhi, mert ami az egyik félnek hősköltemény, a másiknak szenvedés, vér, halál. Miközben az egész konfliktus okozója, Paris királyfi, aki megszöktette a görög királynőt, szép Helénát, vele együtt szépen elmenekül. Utóvégre (mindig) vannak mások, akik megdögölhetnek (értük).

De térjünk vissza a jelenbe, a fakutyához. Az ember gonoszságát az fejezi ki a leginkább, amit a legvédtelenebbekkel tesz. Például a saját gyerekével. A játszótéren egy kisfiú kis kannájából a homokozón kívülre önti a „kalácsnak” szánt homokot, mire valahonnan előbukkanik az apja és ordítani kezd: „Hogy te milyen hülye, ügyetlen gyerek vagy, ugye, néni, maga is látta, hogy még egy vacak kibli is kiesik a kezéből!” A néni, mármint én, döbbenten áll, a kisfiú nem sír, befelé nyeli a fájdalmát, valószínűleg már megszokta, de a helyzet annyira gonosz és kegyetlen, hogy még az egyéves kicsi unokám is érzékeli, mert odatotyog, a kisfiúhoz és szolidárisan átnyújtja neki a babáját. Aztán van, aki más gyerekét bántja. Kezdve a pedofilokkal azokig, akik a világ számos táján gyermekeket ölnek, illetve katonaságra, a saját szüleik, népük gyilkolására kényszerítik őket, vagy előre kitervelt sortüzek áldozataivá tették (családjukkal együtt), mint ahogy az a második világháború alatt is több helyen megtörtént, majd közvetlenül utána is több helyen, például Pozsonyban. És folytatni lehetne a sort.

S akkor itt vannak még az állatok. Az elkergetettek. Bár a „kivert” szó sokkal kifejezőbb. Például azok a szerencsétlen kutyák, amelyek egy ideig kellettek valakiknek, aztán egyszeriben már nem, és akkor kidobták őket, mint a fölösleges kacatot, még kifejezőbben, mint a szemetet. Biztosan nem értik, hogyan lehetséges, hogy korábban nyalták-falták őket, aztán pedig otthagyták egy olyan helyen, ahonnan nincs esélyük hazatérni. S legfőképpen: miért?

A képen a fakutya feje a város felé fordul. Vissza szeretne jönni.