„Kell, de délen fájhat a kórházreform"

Ön 2017-től 2018-ig volt a Pozsonyi Egyetemi Kórház vezérigazgatója. Miért hagyta ott a kórházat?
Nem önszántamból távoztam a kórház éléről. Sajnos a mai napig sem tudom az igazi okát, hogy miért váltottak le az igazgatói posztról. Már csak azért is furcsa volt a leváltás, mert a kórház gazdasági eredményei 2018-ban jelentősen javultak, rengeteg befektetést sikerült véghez vinnünk. A döntést azzal indokolták, hogy az a kórházigazgatási modell, amit 2017-ben Tomáš Drucker korábbi egészségügyi miniszter bevezetett, nem megfelelő. Ennek ellenére a többi kórházban végül mégis megmaradtak ennél a rendszernél.

Még ha mutatnak is javulást a gazdasági eredmények, a Pozsonyi Egyetemi Kórház továbbra is az egyik legeladósodottabb kórház az országban. Folyik az állami adósságrendezés, megállítható ezzel a kórház újabb eladósodása?
Az egészségügyi minisztériumnak volt egy úgynevezett konszolidációs terve, mely 5 évre szól. Ez alatt a kórháznak rendeznie kellene az összes adósságát. Ez azonban komoly reformok, megfelelő beruházások és kellő finanszírozás nélkül nem érhető el. Amennyiben azok a lépések, amelyeket mi tavaly megterveztünk az elkövetkezendő 4-5 évre, nem lesznek következetesen betartva, akkor folyamatosan újabb pénzügyi csomagokat kell majd invesztálni a kórházba, és nem sikerülhet az adósságrendezés.

Pozsonyban már épül a Penta befektetési csoport új kórháza, mely 2022-től nyitná meg kapuit. Milyen hatása lehet ennek a Pozsonyi Egyetemi Kórházra? Elképzelhető, hogy az orvosok a jobb álláslehetőség miatt inkább a magánkórházba mennek dolgozni, és emiatt munkaerőhiány alakul ki a pozsonyi állami kórházakban?
Az orvoshiány valóban hatalmas problémát jelent az országban, bár Pozsonyban ez annyira még nem érzékelhető, mivel a fiatal orvosok számára az egyetemi kórház viszonylag vonzó, hiszen jó fejlődési lehetőségekkel kecsegtet. Amennyiben ezeket a lehetőségeket a magánkórház is biztosítani tudja, és anyagi szempontból vonzóbb állásokat tud kínálni, akkor az orvoshiány valódi problémává válhat. Itt viszont nem csak az orvosokról beszélünk, hanem a nővérekről is, az ő hiányuk talán még inkább szembetűnő. Ezt sajnos a páciensek a saját bőrükön érzik.

A Penta kórházán kívül egy újabb állami kórháznak is fel kellene épülnie Pozsony Rázsochy városrészében. Valóban szükség van Pozsonyban ennyi kórházra?
Amennyiben elkészülne az új állami kórház, a Pozsony-Kramáre városrészben található intézmény megszűnne, a személyzet pedig az új kórházba kerülne. Ezen kívül más kórházakban is optimalizációs folyamatok várhatók. Úgy gondolom, hogy Pozsonyban van még helye ennek a két új kórháznak.

A kórházreform, amelyről októberben tárgyal a parlament, szintén egyfajta optimalizációs folyamat lesz. A legnagyobb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy valóban bezárnak-e majd kórházakat, illetve hogy ez mennyire érinti a betegeket. Önnek mi a véleménye a reformról, lesz kórházbezárás?
Először is leszögezném, hogy reform mindenképpen szükséges. Andrea Kalavská egészségügyi miniszter javaslatának viszont több buktatója is van. Az egyik legnagyobb probléma szerintem az, hogy a téma túl lett politizálva. Egy olyan reformról, ami ennyi kérdést vet fel, nehezen tudom elhinni, hogy meg lehet valósítani. Szintén hatalmas gondot okoz majd a reform anyagi vonzata. Senki nem mondta ki, hogy mennyibe fog a reform kerülni, és hogy miből fogják finanszírozni. A déli régiók számára pedig különösen érzékeny lehet a reform, hiszen az elmúlt húsz évben az itteni kórházakba kevés befektetés érkezett. A javaslatban nem esik szó arról, hogy a reform hogyan javítana az itt élő emberek egészségügyi ellátásán. Félő, hogy a változtatások éppen a déli régiók lakosainak kárára mennek.

Arra céloz, hogy a déli régiókban bezárásokhoz vezethet a reform? Kalavská többször is hangsúlyozta, hogy a kórházreform a betegeknek „nem fog fájni”, vagyis ebből alig fognak érzékelni valamit. Kételkedik ebben?
Meg vagyok róla győződve, hogy ha a reform marad ebben a formában, akkor lesznek olyan régiók, ahol a pácienseknek még inkább csökkenhet a komfortérzete. Ez akár a déli régiókra is vonatkozhat.

Például úgy, hogy távolabbi kórházakba kell utazniuk?
Igen, elképzelhető.

A reform ismert paraméterei alapján meg tudja jósolni, hogy melyik déli kórházakat fenyegeti veszély?
Ezt a reform jelenlegi fázisában még nem lehet megmondani. Az következő időszakban egy összetett kiértékelést kell megvalósítani, amelynek eredményeként kialakul egy végső kritériumrendszer. Ezzel a minisztérium meghatározná, hogy évente hány beavatkozást kell elvégezniük az egyes kórházi osztályoknak ahhoz, hogy a biztosító szerződjön velük. Már most is fel van állítva egy kritériumrendszer, de az analízis végeredménye ezen nagyon sokat változtathat, így nem lenne értelme találgatásokba bocsátkozni. Ha azonban a kritériumrendszer maradna a mostani formájában, akkor ez bizony negatívan hatna a déli régiók kórházaira.

A kritériumrendszer kidolgozását sem tartja jó döntésnek? Kalavská azzal érvvel, hogy ennek köszönhetően tapasztalt orvosok végeznék a műtéteket, jól felszerelt intézményekben, és ezért akár az sem lenne nagy áldozat, ha nem lesz minden járási központban kórház, vagyis messzebbre kell utaznia a betegnek.
A kritériumrendszert alapvetően jó döntésnek tartom, hiszen valóban fontos, hogy tapasztalt orvosok végezzék a beavatkozásokat. Azonban azt is el kell mondani, hogy ha bizonyos kórházakban elindul egy leépítési folyamat, vagyis ha csak bizonyos típusú műtéteket végeznek bennük, akkor az az intézmény már az orvosok és a nővérek számára sem lesz elég attraktív. Már most is nagy probléma, hogy a személyzetet a déli régiókba csábítsuk. Ez oda vezethet, hogy néhány intézmény valóban elveszíti létjogosultságát, akár úgy is, hogy csak egy osztályt zártak be az adott kórházban.

Mi lehet akkor a megoldás?
Ha bizonyos kórházi osztályokat elkezdünk bezárni, akkor ugyanezekben a régiókban párhuzamosan fel kellene erősíteni a járóbeteg-ellátást. A reform sajnos nem foglalkozik a rendelőkkel, pedig az ott dolgozó orvosoknak nagyon nagy százaléka már közel van a nyugdíjkorhatárhoz. Ha valamit megszüntetünk, akkor azzal párhuzamosan másvalamit erősítenünk is kellene.
Mit változtatna még a reformon?
Főként azt, hogy jelenleg nem indítanám el. Úgy gondolom, hogy a reform kezdő lépéseit meg lehetne valósítani törvénymódosítás nélkül is, például az adatok összegyűjtését és kiértékelését. Ez probléma nélkül megvalósítható még a következő parlamenti választásig. Érdemesebb lenne úgy elindítani a reformot, hogy már konkrét adatokkal rendelkezünk, akár az egyes kórházakra vonatkozóan is. Ez egy sokkal korrektebb és őszintébb megoldás lenne, mint a jelenlegi ködösítés. Pontosan azon akadhat el a reform, hogy a minisztérium előre kijelenti, hogy nem fogunk bezárni kórházakat, és végül mégis megtörténik. Akkor lehetne valóban hatékony a reform, ha ennek megvalósítására az új vezetésnek 4 év állna rendelkezésére.

Említette, hogy a reform rengeteg pénzbe kerülhet. Ön szerint mennyi pénz kellene rá?
Ezt így nehéz megsaccolni, pontos adataim jelenleg nincsenek. Annyi bizonyos, hogy éves szinten legalább 150 millió euró hiányzik a szlovák fekvőbeteg-ellátásból, ez látszik a kórházak adósságmentesítéséből is. Én meg vagyok róla győződve, hogy még további 150 milliót a hatékonyság növelésével lehetne biztosítani, és így el tudnánk érni például a cseh egészségügy színvonalát.

Ha már a finanszírozásánál tartunk, nemcsak a kórházak panaszkodnak a rossz anyagi helyzetre, hanem a rendelők és a biztosítók is. A Magánorvosok Szövetsége és a Rendelői Szolgáltatók Szövetsége is folyamatosan arra figyelmeztet, hogy a szlovák egészségügy az összeomlás szélén áll. Valóban ennyire rossz a helyzet?
Ha az egészségügyi rendszerünk ebben a formában marad, akkor egyre nagyobb mennyiségű pénzt fog igényelni. Ennek egyrészt demográfiai okai is vannak, hiszen egyre több az idős ember, másrészt viszont a technikai fejlődést sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen egyre modernebb és egyre drágább berendezésekre van szükség. Ha minden marad a régiben, akkor az egészségügy tulajdonképpen egy feneketlen zsákként fog működni, amibe tehetünk akármennyi pénzt, soha sem lesz elég.

Térjünk még át az Összefogásra. Ön az elmúlt egy évben az egyik hidas miniszter tanácsadója volt, most miért ebbe a politikai mozgalomba lépett be? Milyen szerepet vállal az Összefogásban?
Az utóbbi fél évben intenzíven figyeltem a politikai eseményeket, és nagyon bíztam abban, hogy a két, a magyar kisebbség érdekeit képviselő legnagyobb párt, a Híd és az MKP megegyezik a közös indulásról. Sajnos ez nem sikerült. Én teljesen egyetértek az Összefogás mozgalom elképzeléseivel, miszerint egységesen képviselnék a szlovákiai magyarságot, valamint hogy nyitott listával indulnának a választáson, ahova bárki csatlakozhat, akinek fontos a magyar kisebbség sorsa. Engem az egészségügyi program összeállítására kértek fel, és kötelességemnek érzem, hogy támogassam őket.

A választási listán is szerepelni fog?
Elhamarkodott lenne erre válaszolnom, hiszen még várjuk a mozgalom bejegyzését. A listáról csak ezután születik döntés.

Még nem is tárgyalnak arról, hogy ki kerülhet a listára? Legkésőbb december elejéig le kell adni, vagyis már csak két hónapjuk van a döntésre.
Ezzel kapcsolatban egyelőre nincs megegyezés. A következő néhány hétben fog eldőlni a lista sorsa.

Egészségügyi szakértőként hogyan látja a déli kórházak állapotát? Mit változtatna a jelenlegi rendszeren, hol kellene sűríteni, esetleg ritkítani a kórházakat?
Mindenképpen nagyobb figyelmet kellene szentelni a járóbeteg-ellátásnak, valamint hatékonyabb együttműködést kellene kiépíteni az egészségügyi és az oktatási minisztérium között. Ez utóbbi ugyan nem rövid távon hozna eredményeket, de ugyanúgy jelentős aspektusa az egészségügy hatékonyabbá tételének, mint az anyagi források. És ahogy korábban is mondtam, a déli régiók kórházaiba több pénzt kellene befektetni.