Károsít az uborkalisztharmat

A konídiumok a légmozgás hatására leválnak, s újabb levélre jutva megtapadnak, ott csíratömlőt fejlesztenek, majd újabb telepet hoznak létre. A lisztharmatgombák a levél felületén élő parazita szervezetek. A gombafonalak tapadókoronggal tapadnak a növény felületéhez, nem hatolnak be a növényi szövetekbe, csak szívókorongokat bocsátanak a felső sejtekbe. Innen szívja fel a gomba a számára szükséges tápanyagokat. Hatására a megtámadott levelek lankadni, hervadni kezdenek és idő előtt elpusztulnak. A lombfelület csökkenése folytán csökken a termés mennyisége és minősége egyaránt. Minél korábban, minél fiatalabb korban támadja meg a lisztharamat a növényeket, annál súlyosabb a kár.

Tetemes károkat okozhat

Kezdetben az apró foltok napról, napra növekednek, végül összefüggő lisztes bevonatot képeznek a levelek színén és fonákján valamint a levélnyélen és a hajtásokon. Erős fertőzések esetén a fiatal bimbókon, terméseken is megjelenik. A nyár végén apró, fekete tűszúrásnyi pontok alakjában képződnek a telepeken a gomba ivaros termősejtjei. Az idősebb levelek fogékonyabbak a fertőzésre mint a fiatalabbak.

Szabadföldön a nyár derekán jelennek meg az első tünetek az uborkán, a tökféléken, majd a sárgadinnyén, végül a görögdinnyén. Mivel csak július végétől számítunk a lisztharmat elhatalmasodására, a korai termesztésű szabadföldi uborkát gyakorlatilag alig veszélyezteti. A másodtermesztésben azonban komoly gondot okoz a termesztőknek, mert már fiatal korban megtámadja, legyengíti a fiatal növényeket. Nemcsak a termés mennyisége, a minősége is romlik.

A sárgadinnyét szabadföldön a tenyészidőszak végén támadja meg a lisztharmat. A termés mennyiségében nem tesz jelentős kárt, minőségét azonban jelentősen rontja. A görögdinnyét csak járványos években támadja meg. A spárgatök és közeli rokona, a patisszon vagy csillagtök igen erősen fertőződik minden évben. Azonban ennek ellenére is bőségesen terem. Ezért nem is szokták a tökféléket csak a korai erős fertőzéskor permetezni. A hajtatásban a lisztharmat az uborkának és a sárgadinnyének a legjelentősebb gombabetegsége.

Két kórokozó azonos tünetek

A kabakos növények lisztharmatát két gombafaj okozza, az Erysiphe cichoracearum száraz időben, a Sphaerotheca fuliginea párás, esős időben szaporodik fel. Azonos károsítási tüneteket idéznek elő. Hajtatásban, ahol nagy a levegő páratartalma, a Sphaerotheca fuliginea az egyedüli kórokozó.

E két gomba eltérő környezeti igénye ad magyarázatot, arra, hogy a lisztharmat szabadföldön, száraz és nedves nyáron, öntözött és öntözetlen területeken, valamint hajtatásban egyaránt gondot okoz.

A termés megmentése érdekében – ellenálló fajták hiányában – a lisztharmat elleni rendszeres védekezés elengedhetetlen.

Mikor, hogyan és mivel permetezzünk?

Az első foltok megjelenésekor azonnal permetezni kell. Ezt nem könnyű észrevenni, de arra a sokéves megfigyelésre támaszkodunk, hogy szabad földön legkésőbb augusztus elején már rendszeresen megjelenik a lisztharmat. Ilyenkor tehát el kell kezdeni a permetezést, és a kezeléseket 7–10 naponként ismételni kellene. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy-egy szaporító lisztharmatsejtből újra meginduljon a konídumképződés. Ennél hosszabb ideig nem is hatnak a kontakt gombaölő szerek.

A lisztharmattól erősen belepett leveleket már hiába permetezzük, a vastag gombabevonatot nem tudjuk permetszerrel kellően átnedvesíteni. A cél a gomba szaporítósejtjeinek elpusztítása. A kontakt, nem felszívódó szerek csak a felső konídiumokat érik, a penészpárna alján levők pedig életképesek és fertőzőképesek maradnak. Ezért kell olyankor kezdeni a permetezést, amikor még csak néhány folt észlelhető a levélen, ám később sem szabad megvárni az erős gomba bevonatosodást.

Nagyon fontos, hogy megvédjük a levelek színét és fonákját. Ha kontakt hatóanyagú permetszert használunk, hiába permetezzük a levelek színét, a fonákon tovább él a gomba, és tömegével képezi szaporítósejtjeit, ezek pedig tovább fertőznek. A gombaölő szerek közül lisztharmat ellen a kéntartalmú készítmények használhatók, ilyen például a Kumulus WG (0,5%), Sulika 80 WP (0,3%), Sulikol K (0,5%) és a Thiovit (0,3%). Nagy előnyük, hogy az emberi egészségre nem ártalmasak, egészségügyi várakozási idejük minimális, mindössze 3 napos. Ezek a szerek tehát a szedés idején is használhatók, miközben gátolják az atkák felszaporodását.

A kéntartalmú szerek hátránya, hogy 25 C fok fölött perzselnek, ezért nagy melegben nem használhatók. Hajtatásban pedig egyáltalán nem tanácsos kéntartalmú szerrel permetezni, mert a hajtatható fajták csaknem kivétel nélkül érzékenyek a kénre. A szerves hatóanyagú kontakt szerek közül kiváló gyógyító hatással rendelkezik a Karthane LC (0,5%). Várakozási ideje 7 nap, azonban ez is 25 C fok fölött perzsel. A felszívódó, szisztemikus fungicidek közül nálunk engedélyezett a Rubigan 12 EC (0,03%), várakozási ideje 4 nap.

A permetszereket a lombfelület nagyságától függően bő vízben kell kijutatni. Fontos, hogy a hatóanyagokat váltsuk. Ezzel megelőzzük az ellenálló törzsek kialakulását.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó