Káros a megelőző kezelés

A betegség szomorú aktualitása okán érdemes elöljáróban élesen elkülöníteni a vírusos és a bakteriális agyhártyagyulladást, míg az előbbi rendszerint jóindulatú, spontán gyógyul, a bakteriális folyamat 25–30 százalékban maradandó károsodás hátrahagyásával, hosszas kórházi kezeléssel gyógyul, vagy dacolva minden kezeléssel, kimutatható kórokozó nélkül az esetek kb. 10 százalékában halálos kimenetelű, életveszélyes, súlyos betegség.

Ahhoz, hogy agyhártyagyulladás kialakuljon, a kórokozóknak át kell jutniuk a „vér-agy” gáton, ezen a fejlett szűrőrendszeren, ahol a gyógyszerek is fennakadnak. Ez még a gyógyítást is hátráltatja. A bevezető tünetek nem különböznek a heveny légúti fertőzésekétől, rendszerint ezek előzik meg az agyhártyagyulladás jellegzetes tüneteit, melyek a tartósan magas láz, az egész koponyára kiterjedő súlyosbodó fejfájás, hányás (hányinger nélkül) és a tarkó merevsége. Sőt tüneti epilepsziás rohamok alakulhatnak ki. Az állapot 24–36 óra alatt súlyosbodik, de olykor ennél rövidebb idő alatt is kritikus állapotba kerülhet a beteg, az agyi ödéma, a nyúltvelő beékelődése révén keringés- és légzésbénulás révén halált okozhat. A meningococcus fertőzésre a fenti tüneteken kívül jellemzőnek tartják a delíriumra, kómára való hajlamot, vérzéses eredetű apróbb-nagyobb elemű bőrjelenségeket, kiütéseket. A kórokozók bekerülhetnek az agyba a vérárammal, közvetlenül az orr-garat és melléküregi gyulladásaiban, ám sérülés után közvetlenül is.

Az agyhártyagyulladás diagnosztizálásánál gerinccsapolást, illetve radiológiai (koponya-CT) vizsgálatokat végeznek. A gerincvelő-csapolás után meg kell kísérelni a kórokozó kitenyésztését az antibiotikus kezelés érdekében.

A szakirodalom nem tartja szükségesnek a fertőzött beteggel nem nagyon közeli kontaktust létesített személyek (pl. szájból szájba lélegeztetés, azonos közösségben élés, bölcsőde, laktanya) antibiotikumos megelőző kezelését, sőt felvetik ennek káros hatását, ha elfedheti a kibontakozó meningitis jellemző tüneteit. (A már említett vér-agy gát a szokásos adagban adagolt antibiotikumokat oly kis mértékben engedi át a fertőzött területre, hogy gyógyhatás nem alakulhat ki. Az antibiotikumokat kórházban kizárólag infúziós formában, igen nagy adagban kell adni!

A betegség megelőzésében a védőoltások mellett a személyi higiénés követelmények betartása, vitamindús, mennyiségileg és minőségileg is megfelelő táplálkozás, az immunrendszer épségének fenntartása, közösségben a megfelelő öltözködés, a betegek elkülönítése, egyéni védőeszközök alkalmazása (pl. arcmaszk) jut fontos szerephez és veheti elejét a járvány kialakulásának.