Zsákutcában a felvételizők?

Még öt hónap van hátra a felvételi megírásáig. Ez rengeteg idő, s a diák ettől megnyugszik: „van még időm, ráérek még a felkészülésbe belevetni magam” – mondja, aztán elérkezik a május, június, s riadtan döbben rá, hogy rosszul gazdálkodott az idejével. Ők akár behozhatatlan hátrányba is kerülhetnek azokkal a felvételiző vetélytársaikkal szemben, akik már januárban, februárban vagy már akár szeptemberben megtették az első lépéseket a sikeres felvételi felé. Az idővel való rossz gazdálkodás csak egy a sok veszélyforrás közül, melyek megakadályozhatják, hogy az egyetemről, illetve főiskoláról szövögetett álmok valóra váljanak. Akinek tehát komoly tervei vannak, az nem dőlhet hátra kényelmesen, hanem a felvételi előtti hónapokat az intenzív felkészülésnek kell szentelnie.

A kérdés csak az, hogyan. Milyen segítséget vegyen igénybe a diák, hogyan biztosítsa, hogy a kijelölt útról ne térjen le, ne tegyen fölösleges vargabetűket. A megoldás kulcsa lehet olyan előkészítő kiválasztása, mely támpontokat nyújt a tanuláshoz, melyek segítenek a hosszú és sok munkát igénylő felkészülés útvesztőjében eligazodni. Sokan úgy gondolják, ha megtanulják a középiskolás tananyagot, azzal a tudással már besétálhatnak az egyetem kapuján. Ez sem kizárt természetesen, de egy csipetnyi szerencse is kell hozzá. Aki ismeri a felvételin előforduló típuskérdéseket, azt is tudja, hogy a középiskola és a felvételi követelményrendszere nem fedi egymást. A felvételi vizsga ugyanis nem a középiskola utolsó, hanem az egyetemi tanulmányok bevezető állomása. Egészen másfajta látásmódot várnak el a diákoktól egy középiskolás témazárón, mint például egy esszékérdés megválaszolásánál a felvételi vizsgán. Az előkészítő segít: olyan szempontok szerint rendszerezi a középiskolás ismeretanyagot, ahogy azt a felvételi vizsgán megkövetelik a jelentkezőktől. Természetesen önmagában az, hogy valaki részt vesz egy előkészítőn, még nem jelent garanciát a sikerre. Ez csak egy nagy lépés felé, de az utolsó lépéseket a diáknak egyedül kell megtennie, igaz, már úgy, hogy tudja, a mögötte hagyott pár hónap során olyan ismeretanyagot halmozott fel, melynek hasznosításával már nem érheti meglepetés a felvételi megírásakor. Megismerte a rendszeresen visszaköszönő típuskérdéseket, ismeri a javítók által elvárt megoldási menetet, birtokába jutott olyan trükköknek, praktikáknak, melyekkel megnyerheti magának a javító tanár jóindulatát.

Sokan esnek abba a hibába is, hogy az előttük álló kihívásokra (érettségi, felvételi) „időrendben” készülnek fel. Az érettségit tekintik fő megmérettetésnek, s utána alig-alig marad idő arra, hogy a felhalmozott tudást átstrukturálják olyan szempontok szerint, ahogyan azt elvárják tőlük. Azok járnak a helyes úton, akik a felvételit tekintik végső célnak, s az érettségi előtti egy-két hetet szánják arra, hogy az addig megtanultakat az érettségi követelményrendszeréhez igazítsák, s kidolgozzák az érettségi tételeket. Még minden felvételiző erőt gyűjthet, feltöltődhet, számba veheti az előtte álló pár hónap eseményeit, s elgondolkodhat azon, hogyan tovább. S ha mindezzel megvan, nincs más hátra, mint az itt leírtakat megfontolva belevetni magát a felkészülésbe, s akkor a remélt siker sem marad el.