Ünnep az egyházi gimnáziumban

Ondrusz Anna osztályfőnök és a ballagókA szerző felvételeiOrosch János általános püspöki helynök celebrált ez alkalomból szentmisét. A segédpüspök visszaemlékezett azokra az időkre, amikor ebben a templomban misézett és „vasárnap reggelenként bemutathattam a legszentebb áldozatot az úrnak”. Krisztus szavait idézte, „Menjetek az egész világra és tanítsátok az embereket!”, melyek Orosch szerint nemcsak a papokra, de mindenkire, legfőképpen a pedagógusokra és a szülőkre vonatkoznak. A segédpüspök emlékeztetett arra, hogy éppen Siennai Szent Bernardin ünnepére esik az iskola jubileuma, s ez a hatszáz évvel ezelőtt élt egyetemi tanár, aki a dögvész idején betegápoló lett „a mai egyesülésre törekvő Európának nagyon aktuális szentje, tevékenységével azt bizonyította, hogy nemcsak szavakkal, de elsősorban életpéldával kell bizonyítanunk”.

Út az egyházi iskola felé

Orosch János figyelmeztetett mindenkit, hogy a megkeresztelés, elkötelezés a vallásos nevelésre, „ez óriási ígéret, nem szabad elhanyagolni, ez az út, később az egyházi iskolába kell, hogy vezessen”. Orosch átadta a fiataloknak egy kétszeres gyilkos üzenetét is, aki kilenc évet már leült huszonhárom éves büntetéséből, amiért megölte az őt szerelmétől tiltó szüleit, s ma már a lengyel kartuziánus rend hivatalosan befogadott tagja.

„Atya, ha megy a fiatalok közé, mondja el nekik az én esetemet, s emlékeztesse őket, hogy nekik van hitük, reményük, szeretetük” – üzente a huszonnyolc éves fiatalember Ilaváról. A szentmisén és az ünnepségen is közreműködött a gimnázium Magnificat Gyermekkara, melyet tizenegy éve alakított meg és vezet Wollent Andrea, a kórus éneke a messze, a Hargitáig szálló gyönge kismadárról vezetett át az jubileumi ünnepi műsorba.

Pál András, ötödikes diák Sík Sándor versét szavalta el, majd az iskola igazgatója Píri Lajos mondta el ünnepi beszédét. Az igazgató, aki 1998. január elsején, Csáky Károlytól vette át ezt a tisztséget, hangsúlyozta, bár tíz év történelmi távlatokban nem nagy idő, ilyenkor nemcsak célszerű, de kötelező is egy intézménynek számvetést készíteni. „Alapelvként fogadtuk el, hogy az iskola akkor jár el helyesen, ha oktató-nevelő tevékenységében úgy közvetít egyetemes értékeket, hogy közben hűek maradunk mindahhoz, amit apáink hagytak ránk: hittel és reménnyel kötődni szülőföldünkhöz, miközben állandóan kreatív gondolkodásra késztetünk, s nyitottnak maradni mindenre, ami a tanulók fejlődését segíti” – mondta Píri Lajos.

Gyanútlanul lépnek a felnőttek világába

A ballagókhoz szólva az igazgató úgy gondolta, hogy a fiatalok gyanútlanul lépnek a felnőttek világába, s ő nem gyanakvásra buzdítja, csak óvatosságra inti őket. „Az iskola eddig a teljes világot jelentette nektek, de az ifjúságnak joga van megfogalmazni önmagát. El kell engedni őket, hogy visszatérhessenek hozzánk” – állapította meg Píri. A tíz évvel ezelőtt az iskola alapításában nagy szerepet vállaló Bíróczi István esperes-plébános egy ornitológiai példázattal figyelmeztetett a nevelés, a jó példa fontosságára. Ha a fülemüle fiókák kiemelve a fészekből, nem hallják a hím éjjel-nappal tartó dalát, akkor testvéreikkel ellentétben csak rikácsolni tudnak, az éneklés helyett.

„Ti is egy fészekben voltatok évekig, tanáraitok a lelketekbe énekelték a szépet, a jót, az igazat, s énekelni kezdtek nemsokára a világban, ahol túl sok a rikácsolás. Ti ha megszólaltok mondjátok az emberi szót. Szavatok legyen mindig igaz, s vigasz” – tanácsolta a ballagóknak az esperes. Baltazár Aranka, mint a szülői szövetség elnöke emlékezett vissza az iskola tíz és a ballagó diákok nyolc évére. Zachar Pál a ballagók nevében, szólt, s elmondta, a diákok többsége úgy gondolja, hogy „jó lenne itt maradni továbbra is”. A diák jó tanácsokkal látta el az ifjabb nemzedéket, „nem kell kimondani mindent, amit gondolunk, de meg kell gondolni mindent, amit kimondunk”.

Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke fontosnak tartotta az iskola alapítását abból a szempontból is, hogy az egyházi iskolák segíthettek, az elmúlt negyven évben az egységes oktatási rendszerből kilúgozott értékek után megtalálni a színeket, a hagyományokat. „Kinyílt Európa, a világ, de a kisebb, kanyargósabb, emberi léptékű utakat is vegyék észre a fiatalok” – fogalmazta meg kívánságát Pék László. Szesztay Ádám a magyar nagykövetség kulturális attaséja szerint „ünnep kell, hogy legyen Magyarországon is egy határon túl működő katolikus magyar iskola sikeres tíz éve”.

Csönd és fegyelem

A beszédek után a kiselsősök kedveskedtek egy verses-zenés öszszeállítással a ballagóknak, Pálffy Zsuzsa betanításában. Ezután a meghatódott nyolcadikosok fölsorakoztak osztályfőnökük Ondrusz Anna mögé, s elindultak a hagyományos körútjukra. Píri Lajos már a feldíszített iskolaépületben arról beszélt, hogy „nálunk nem a nevelés az oktatás része, de az oktatás a nevelésé, s ez nagy különbség. Elmondta, hogy különös hangsúlyt fektetnek az angol és a német nyelv oktatására, de fontos a matematika és a számítástechnika is. Minden tantárgyat arra a szakra specializált pedagógus tanít, a tantestület átlagéletkora harminc év körül mozog. Az eddigi két végzős osztály eredményei alapján nyolcvan százalék körül, van a továbbtanulók száma. „Ha bejön valaki hozzánk, nem akarja elhinni, hogy milyen légkör van ebben az iskolában, csönd és fegyelem. Ezek a fiatalok már a XXI. században gondolkodnak, de a mi nevelési módszereink ennek figyelembe vételével nemcsak a lexikális tudásra szűkülnek” – jellemezte az iskolát Píri Lajos igazgató.