Tűzoltó leszek vagy katona?

Nem marad más, mint a belenyugvás, amit sokan képtelenek magukra erőltetni. Ők a lázadók, a normáktól való eltérés képviselői, azok, akik mindig az alternatív megoldásokat keresik. Felrúgják a szabályokat, amelyeket nem ők alkottak.

Káosz kíséri őket

Mindig is voltak ilyen emberek. Szükség van rájuk, hiszen csak így halad előre a világ. A forradalmak hangosak, zűrösek, káosz kíséri őket. Új társadalmat csak a régi romjain lehet felépíteni. Mindenki tehát csak úgy boldogulhat az életben, ha képes változni, váltani. A családból hozott értékeink nagyban meghatározzák későbbi fejlődésünket, erkölcsi megfontolásunkat.

Minden szükséges tudnivalót 6 éves korunkig sajátítunk el. Erre az alapra épülnek a további viselkedés és magatartásformák. Hogy merre halad tovább a változás, azt nagyrészt a követendő példa kiválasztása határozza meg. Már a barlanglakó őseink is választottak maguknak példaképet. Persze ez csupán igazodni vágyás volt, de a követendő magatartásforma, az idol keresése már felismerhető. Az ősember rendszerint a család legerősebb, legegészségesebb és számára a legtökéletesebb embert választotta, akit mindenhová követhet, tisztelhet és elismerhet.

Változó igények

Természetesen a kor előrehaladtával változtak az igények és a példaképek. Az időszámításunk utáni két évtizedben a vallási vezetők, legtöbbször az Istenhez való hasonlítás volt a „divat”. A 18. és 19. században tízévenként változott az emberek eszmény- és példaképe. Ekkor kezdtek teret hódítani a különböző művészeti ágak, s a forradalmak hatására az emberek elfordultak a zűrzavaros világtól és máshol keresték idoljaikat. A királyi udvarokban fizetett festőművészek a nemes család tagjait a maguk valójában álmodták vászonra. A rokonságon belüli házasságok,és fajok keveredéséből nem éppen emberi mintapéldányok születtek. A 20. században a film- és a zeneipar térhódításával az emberek a sokat látott ismert arcokhoz kezdték hasonlítani magukat. Sokan a filmen, később a televízióban látott ideálokhoz szerettek volna hasonlítani.

Tökéletes manökenek

Az ötvenes évektől kezdve külön iparág foglalkozott a példaképek gyártásával. Rájöttek, hogy az idealizált emberkép milliókat hoz egyes vállalatok, főleg a szépségiparban dolgozók konyhájára. Tökéletes manökenek, szupermodellek, filmsztárok lepték el az emberek és egyben a fiatalok agyát, megbénítva ezzel természetes fejlődésüket. Sajnos a 21. században sem változott semmi. A fiatalok ismert emberek életét élnék legszívesebben. Mert azt gondolják, hogy valaki milyen boldog lehet ezért vagy azért, miközben talán az általunk csodált tulajdonsága vagy adottsága okozza neki a legnagyobb bánatot, problémát. Egy felmérés szerint a fiatalok 75 százaléka szeretne valamilyen ismert emberre hasonlítani. Ezek személye változó. Van köztük művész, sportoló, közgazdász vagy egy számítógépes cég vezetője. A megkérdezettek 10 százaléka gondolja úgy, hogy a boldogulásához nincs szüksége példaképre. Fennmaradó részüket nem izgatja a téma. Csupán néhányan vállalták, hogy a szüleiket tartják példaképnek. Egy valaki a kutyájára szeretne hasonlítani.

Mindezt összevetve a szakemberek azt tanácsolják, bátran válaszszunk magunknak követendő példákat, de maradjunk a realitás mezején. Rajta hát! Keressünk közvetlen környezetünkben olyan embereket, akikre felnézünk, s akik életvitele, munkája, küldetése mások számára is példaértékű lehet.