Tudatosan tervezz, de hallgass a szívedre!

Sokan ismerik a bizonytalanság és kellemetlenség érzését, ami egy-egy új iskola, tanulási vagy munkakörnyezet hatására jön létre. Hiába is tagadnánk, ez a kellemetlen érzés hátráltathatja, gyakran meg is akadályozhatja a feladatok sikeres elvégzését. ĺgy van ez azzal a diákkal is, aki csak egy új településre költözik, egy csapásra megváltozik körülötte minden. Képzeljük el, amikor egy felnőtt kerül új helyzetbe: munkahelyet kell változtatnia, netán munka nélkül marad. Megfigyelték, hogy az efféle esetekben a düh, a tagadás, a harag, az önvád és a kétségbeesés változó és szélsőséges érzelmei kerítik hatalmukba az embert. Márpedig tudjuk, a harag rossz tanácsadó és nehéz ezekkel a negatív érzelmekkel kilábalni a nehézségekből. Meg kell hát tanulnunk a nehéz helyzetekben is józannak maradni, a lehetőségek számbavételével és helyzetünk valóságos értékelésével felülkerekedni a ránk törő emésztő érzelmeken.

A tanulás, a felkészülés erre a területre, a munka világára is érvényes. El kell fogadnunk, hogy a világ, benne a munka, a munkaerőpiaci helyzetünk, az életpályánk építése is attól függ, képesek vagyunk-e törvényszerűségeit elfogadni, azokkal jól élni, javunkra fordítani.

Mindenekelőtt tekintsük át azokat az alapelveket, amelyeket a saját életünk, pályánk, munkánk szempontjából sohasem szabad elfelednünk.

A VÁLTOZÁS ÁLLANDÓ

Hivatkozhatnánk az ókori bölcselőkre, ők már akkor is tudták, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de magunk is látjuk napról napra, hogyan változik környezetünk. Mi magunk is változunk, öregebbek, okosabbak leszünk, megnövünk. A változások nem kerülik el a munka világát sem. Mivel egy foglalkozás, szakma sem örökéltű, nem tart egy életen át, a változásokhoz való alkalmazkodóképesség talán a legszükségesebb ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

TANULNI KELL EGÉSZ ÉLETEN ÁT

A régi közmondás is azt mondja: „A jó pap is holtig tanul.“ Eleink tehát már tudtak valamit ezekről a modern alapelvekről. A középiskola vagy akár az egyetem befejezése után sem dőlhetünk kényelmesen hátra, hogy most aztán készen vagyunk, befejeztük az életre való tanulást, mindent tudunk, amire szükségünk van. Már másnap szembesülhetünk a ténnyel: elavult, amit tanultunk, új műszaki, tudományos felfedezések születtek. Tanulni, napra késznek lenni jó! Meg kell tanulnunk felismerni, megragadni és kihasználni a megfelelő alkalmat a tanulásra – a lehetőségek mindenütt jelen vannak.

AZ ÉLET EGY NAGY UTAZÁS

Ezt is sokan mondták már, de ha már ezt a hasonlatot választjuk, mint minden utazást, még egy vidéki kirándulást is meg kell terveznünk. A célállomás kijelölésével egyúttal az útirányt is meghatározzuk. Lépésről lépésre haladunk előre. Gondolnunk kell az esetleges buktatókra, mellékvágányokra, új lehetőségekre és, ha szükséges, új célállomások kijelölésére is. Ne hagyatkozzunk a véletlenekre és a vakszerencsére!

HALLGASSUNK A SZĺVÜNKRE!

Mindenkinek vannak álmai, elképzelései. Ezek az álmok segítenek felismerni azt, amit valójában el akarunk érni. Ezek az álmok, vágyak legtöbbször a legfőbb motivációs tényezők a kívánt életpálya eléréséhez. Lehet, hogy az álmok megvalósítása nehézségekbe ütközik, de ne hagyjuk magunkat eltántorítani.

SZÖVETSÉGBEN

Az életutazást nem egyedül teszszük meg. Mellettünk vannak a szüleink, a tanáraink, a barátaink, a partnerünk. Szűkebb és tágabb környezetünk hat ránk, befolyásol a döntéseinkben, választásainkban. No, és persze sokat segíthetnek abban is, hogy helyes lépéseket teszünk-e utazásunk során. (s,he)