Tombol a bringamánia

Azóta is imádom ezt a sportot, remek testmozgás és nem is szennyezi a környezetet. Számtalan válfaja van a bringázásnak: országúti kerékpározás, pályakerékpározás, Cross Country, tereptriatlon, BMX, flatland, dirt jump, dirt street, trial, downhill,freeride, four cross, jégduál slalom. Igaz, ezek közül néhány már az extrém sportokhoz tartozik, és flúgosság is kell némelyikhez.

A freeride és a downhill is az extrém sportok közé tartozik. A freeride nem egy előre megtervezett erdei ösvényen vezet, hanem ahogy a megnevezése is elárulja, a bringás tetszése szerint kiválasztott úton halad. A freeride-osok terepe – az erdészek bosszúságára – főleg erdőben és nem az országúton vezet.

MESTERSGES BRINGAPÁLYÁK

Vannak mesterségesen kialakított pályák. Az egyik ilyen legújabb freeride-pálya Ausztriában található Saalbach-Hinterglem közelében. A két üdülőfalucska egy gyönyörű völgyben fekszik, körülötte hatalmas hegyek, szép patakokkal és kristálytiszta levegővel. A pálya rögtön egy bemelegítő-szintű többvonalas North Shore szakasszal indul. Na, ne ijedj meg, rögtön elmagyarázom ezt a kifejezést. Érdekes története van. Kanada nyugati partján Vancouvertől északra fekvő erdős vidéken akadályozták a bringásokat a kidőlt fatörzsek és a gyökerek. (Ha nem tudtad volna, a bringás is gondolkodik!) Szóval az állandó leszállást és cipekedést, úgy próbálták csökkenteni a helyiek, hogy fa pallókból áthidalásokat, sőt mérleghintaszerű szerkezeteket építettek. Ezek a „faszerkezetek“ lettek a North Shore főbb elemei. (Kössz kanadaiak!) Visszatérve a pálya leírásához, a fent említett szakaszhoz tartozik egy faház, amelyen keresztül át lehet ugratni. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy házikót, amelynek az ajtaja papírból van, és ezt át lehet szakítani.

NYÚZD A JÁRGÁNYT!

A pálya felső szakasza egy meredekségbe megy át, és elképesztő száguldás veszi kezdetét. A maximális sebesség próbálgatásának egy éles jobb kanyar vet véget, ahonnan az ugrató szekció következik. Itt lehet megnyúzni a teleszkópokat. A legdurvább szakaszok érdekessége, hogy mindig van mellettük egy light-osabb elkerülő útvonal is. Itt is így van. Aki nem akarja vállalni a két hatalmas méretű ugratót, az választhatja a köves szerpentint is. A két kidobó kialakítása eléggé sajátos: előtte durván egyenes hegyoldal, amelyre feltúrtak egy 2 m-es földkupacot, amelyet egy ugyanolyan kifutó követ kb.20 m hosszan. A második kifutó még hosszabb, kb. 30 m. Létezik egy srác, Cedric Gracia, aki kb.12 métert repült, olyan 60 km/ó-val landolt, és ment bele a következő kanyarkombinációba. Mindenkinek elállt a lélegzete. Állítólag, ez az ugrató elég sok „áldozatot“ (értsd: bukást) szedett. Az ugratásoknál iszonyatos mennyiségű firkázások – bringa nyelven: esések – voltak. Ha túléli az ember ezeket a kidobókat, akkor a „tanuljunk kanyarodni“ rész következik. Ezután jön egy jókora gumikoptató szakasz, mivel ezen az elképesztő meredek hegyoldal részen csak non stop belefarolással lehet bevenni a kanyarokat. Végre egy kis pihenőszakasz következik, Evil Eye North Shore vár a bringásra, ahol 8-féle választható útvonal van. (Most már teljesen világos a freeride?)

Mivel a sűrű fenyőerdő miatt szinte állandóan nedves a talaj, ezért a non stop „

súszkálás“ komolyan fejleszti a bicajosok egyensúlyérzékét. Ha ezt a szakaszt is túlélted, már csak egy lépcsőzetes ugrató, majd alagútba száguldás, ahonnan a változatosság kedvéért egy ugrással lehet kilőni a következő letörésig. Szerinted, mi maradt ki egy tökjó freedi-pályából? Hát persze hogy a SÁR!!!, hogy jókat lehessen dagonyázni. A pálya utolsó részén a nyomvonalat a patakba vezették. Nem ám keresztül, hanem 50 méteren át tekersz a vízben, ami egy bicikli mosóként is üzemelhet. Hát így néz ki egy legújabb freeride-pálya. Nem semmi!

Most a világ legjobb freeride-réről írok, akinek az előző pálya semmi gondot nem okoz. Tyler Klassennek hívják. Ő is ott volt az ausztriai pályán, mi után óriásit firkázott egy North Shore hídról, a fotósok megkérték, hogy ugorjon még egyet, de Tyler azt felelte: „A freeride arról szól, hogy

MINDENT CSAK EGYSZER CSINÁL

meg az ember”. Ő Kanadában él, 22 éves. Normális kis srác volt. Először egy BMX-et kapott, aztán egy egysebességes ugrató bicajt, majd egy egyszerű montit. Ezt csak hobbiként tekerte. 12 éves korában ülhetett egy rendes bicajra. 1000 dolláros összteleszkópos gép volt, amelyikkel már komolyabb dolgokat is lehetett csinálni. Egy évvel később 125 cc-s krosszmotort vett. Később Bullit DH következett, ez már downhill bringa. Ezzel lényegében már mindent be lehet vállalni. Már egy másikat is beszerzett, Santa Crus V 10. kb. 200 000 koronás bringák. Tyler legtöbbet a Bullitot használja, ezen gyakorolja az ugrásokat, ezt használja majdnem mindenre. A V 10-es csak akkor kerül elő, ha tényleg valami nagyot próbál ugrani. A 20 méteres letörésekhez már kevés a Bullit, oda valami brutálisabb gépet használ. (Hát nem kispályás a csávó.) Szüleinek semmi ellenvetése nem volt abban, hogy ő bicajon ugribugrizik (örülhet, mert az én szüleim nem nagyon lelkendeznek annak, hogy freerider vagyok). Tyler szerint a modern freeride-ban nem az irányítástechnikai dolgokra kell gondolnunk, szerinte majdnem mindegy, hogy mit csinálunk a levegőben. A legfontosabb, hogy elég széles legyen a sebességkapu. Merjél óriási lendülettel nekimenni az ugratóknak: általában ez határozza meg, hogy sikerül megcsinálni egy ugrást, vagy nem. A sebesség határozza meg, hogy pont oda érkezz, ahol tényleg meg tudod fogni az ugrást. Azt is megtudhatjuk a világhírű bringástól, hogy hol a határ, meddig lehet elmenni, mi a csúcs. Tyler bevallotta, hogy régen elhatározta, ha sikerül neki a 7 méteres betörés, akkor abbahagyja az ilyen durva dolgokat. Aztán meglett az álom, és rögtön egy 10 méterest kezdett tervezgetni. Amikor azt is megcsinálta, jött a következő cél. Most már azon töri a fejét, hogyan lehetne 35 métert átugorni. Szerinte nem lehetetlen, csak kell hozzá sok idő, sok pénz és egy csapat. A jövőjével kapcsolatban is elárult egy-két dolgot. Nagyon nehéz hosszú időn keresztül csinálni ezt a sportot. Mindig új dolgokat kell mutatni, amihez elengedhetetlen a lelkesedés. Tyler szó szerint ezt mondja: „Remélem, képes leszek erre, és nem csak tiszavirág életű lesz mostani sztárságom.” Még azt is hozzá tette, hogy a freeride nem fog sokat változni. Most már végre megvan a végleges kerete, ezután szerinte dinamikusan fog fejlődni. Egyre profibb a versenyek szervezése, és egyre nagyobb publicitást kap. Nemsokár.

KOMOLY TÉVÉS LÁTVÁNYOSSÁG

lesz belőle. Megtalálja a helyét a többi szakág mellett. Úgy tűnik, a montizás folyamatosan fejlődő sport: még 20 év után is újabb irányzatok születnek. Meg tud újulni, míg más divatsportok képtelenek erre.

Bevallotta, hogy élvezte az Evil Eye pályát. Számára a North Shore volt a legnehezebb, mert ilyet nem nagyon szokott csinálni. Neki az ugrató a kanyar előtt a király.

Remélem, sikerült ízelítőt adni a bringavilágból, és csatlakoztok néhányan hozzánk. Egy dolgot azonban véssetek a fejetekbe, nem kis kockázattal járó sport. Aki belevág, annak sok szerencsét kívánok.