Tizenegyedszer klikkeltünk

Na, de ennyire még ne szaladjunk a végére, kezdjük mindjárt az elejénél. Az idén is háromnaposra tervezett rendezvény első, csütörtöki napja idén ingyenes volt. A sátorozók nagy része már ezen a napon el is foglalta helyét a táborban. Az akciót a bacsfai Impotent nyitotta, majd a Mementó következett, az első nap sztárja pedig a somorjai Rómeó Vérzik volt. Egyes táborozók hangulatát sajnos kissé beárnyékolta, hogy mindjárt az első napon kiraboltak néhány sátrat, na de erről igazán nem a szervezők tehettek. A következő napon újabb embersereg érkezett, de igazán nagy részvétel az utolsó napon volt csak érzékelhető. A pénteki nap magyar sztárvendégeként játszott a Zanzibar és a Hooligans. Érdekes volt látni slipknotos, metallicás pólókban „nyomuló” tizenéveseket, amint e két zenekar dalait énekelték. Az estét a Kispál és a Borz zárta, akik már szinte hagyományosan, kiváló bulit produkáltak a nagy tömeg számára. A szlovákok közül ezen a napon a Horkýže slíže, Pavol Hammel Prúdyval és a Peter Lipa Band szórakoztatta a közönséget. A fesztivál ideje alatt napközben üzemelt a középső színpad, ahol főleg amatőr bandák kaptak teret a bemutatkozáshoz. Pénteken pl. a Sasszemvacka, a Suffocate, szombaton az RH Negatív vagy a Nautilus állt színpadra. Az idei fesztivál egy „rock-blues” színpaddal bővült, ahol több blues-zenész szórakoztatta a nagyérdeműt. Itt játszott többek közt a Trrr..., Juraj Haruštiak vagy a Canned Heat Revival is. Természetesen a diszkózni vágyók is megkaphatták „napi adagjukat”, hiszen este a DJ-k kaptak teret, akik egész hajnalig adták a talpalávalót az elektromos zene kedvelőinek. A szombati, egyben az utolsó nap fellépői között volt a magyarországi Tunyogi Rock Band, illetve a Deák Bill Blues Band, szlovákok közül pedig az IMT Smile, akik újra bebizonyították, hogy ők Szlovákia egyik legjobb zenekara. Szintén szombaton állt színpadra a szlovák popzene egyik kiválósága, Vašo Patejdl a kitűnő dzsesszgitárossal, Juraj Buriannal együtt. A jamaikai zene rajongóinak örömére a rendezők a fesztivált reggae és ska zenekarok fellépésével zárták. Kétség kívül a háromnapos akció főszereplője Julian Marley volt, aki apját le nem tagadhatná. Kilenctagú, The Uprising nevezetű zenekarával érkezett hazánkba, a Klikk helyszínére. Mondanom sem kell, hogy fergeteges hangulatot teremtettek, saját szerzeményeiken kívül természetesen elhangzott egy-két jól ismert Bob Marley-dal is. Őket követte, egyben a fesztivált zárta a Ska Pra Šupina, akik humoros elemekkel fűszerezték produkciójukat, illetve a Karavana, melynek energikusan kongázó énekese szórakoztatta az embereket. Azt hiszem e két zenekar teljesen elégedetten térhetett haza, már csak azért is, mivel nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy ekkora világsztár játszott előzenekaraként, mint amilyen Julian. És szerintem a rengeteg rasta-arc, na meg a többi reggae-rajongó is elégedett lehetett a fináléval. Látszik, hogy a szervezők nagyon odafigyeltek a fesztivál műsorának összeállítására, mégis a résztvevők véleménye ezzel kapcsolatban lényegesen megoszlott. Én úgy gondolom, az utolsó este egyetlen problémáját a hideg idő jelentette, amely néhány embert a közeli állomásra űzött, ahol legalább meleg volt, és a különböző automaták jószívűen kínálták forró teáikat vagy éppen kávéikat.