Téveszmék a gondolkodás fogalmáról

1. Az emberek gyakran összekeverik az információk ismeretét a gondolkodással. A gondolkodás nem helyettesíti az információt, az viszont helyettesítheti a gondolkodást. A két dolog között meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt, hiszen minden új ismeret érték, mert gyarapítja azt, amit tudunk, ám gondolkodási készségünket is állandóan fejlesztenünk kell, hogy minél jobban kamatoztathassuk azt, amit tudunk.

2. Az intelligenciát szintén sokan azonosítják a gondolkodással. Az a meggyőződés, hogy az intelligencia és a gondolkodás egy és ugyanaz, két téves következtetésre indíthat: az intelligens tanulókkal nem kell semmit csinálni, hiszen belőlük természetszerűleg jó gondolkodók lesznek; a kevésbé intelligens tanulókkal sem lehet csinálni semmit, mert belőlük sohasem válik jó gondolkodó. Pedig az intelligencia és a gondolkodás viszonya olyan, mint a biciklié és a biciklizőé, a bicikli az intelligencia, viszont a bicikliző – a gondolkodó ember – dönti el, hogy merre menjen vele. Tehát az intelligencia olyan képesség, amelyet csak a gondolkodásban való jártasság kifejlesztésével használhatunk ki, különben parlagon marad. Ha az intelligencia – rosszul használt eszközként – akár gátja is lehet a gondolkodásnak, akkor hogyan fordíthatjuk hasznunkra ezt az értéket? Howard Gardner kutatásai nyomán ma az intelligenciát a személyiség összetett tevékenységeként értelmezzük, amely hét különböző területre osztható a rendszerbe állított információk feldolgozását tekintve: verbális, vizuális, logikai, kinetikus, muzikális, interperszonális és metakognitív intelligenciára. Csak az ember képes az információt intelligenciája különböző összetevőinek segítségével feldolgozni. Ráadásul az emberi tanulás akkor a leghatékonyabb, amikor mindegyik beállítódás szerepet játszik benne. Mind a hét terület fejleszthető és beállítható a gondolkodás fejlődésének szolgálatába.

3. Egy másik fogalomzavar az ész és a bölcsesség közötti határok elmosása miatt jön létre. Az eszesség éles rajzú fényképezőgép-lencse, a bölcsesség viszont nagy látószögű lencse. Az okos ember gyorsan old meg adott feladatokat, de a bölcs rálát az egész problémára. Azt szokták mondani, hogy a bölcsesség csak hosszú élettapasztalattal szerezhető meg. Pedig nem függ közvetlenül sem az élettapasztalattól, sem a megszerzett tudástól, sem a begyűjtött ismeretektől. A bölcsesség az ismeretek, a tudás és a tapasztalat helyes használata. Mivel a bölcsesség nagyban függ az észleléstől, az észlelés képessége pedig tanítható, a bölcsesség bizonyos mértékben fejleszthető.

4. Szintén veszélyes a gondolkodással összetéveszteni az intellektualizmust. A nagyokos úgy fél az egyszerűségtől, mint a bukott gyerek a pótvizsgától. Legfőbb szabály: „Ha nincs elég mondanivalód, add elő azt a keveset olyan bonyolultan, ahogy csak tudod!” Maroknyi fogalomból roppant bonyolult koreográfiát lehet összeütni. Megjegyzéseket fűzhetünk mások bonyolultságához, így lassan elkezdi önmagát táplálni az egész, végül megszületik a „tudomány”. Ezt a „nagyokos intellektualizmust” sokan összekeverik a gondolkodással.

5. Újabb téveszme: gondolkodni nehéz. Azokban a dolgokban, amelyekben jártasságra akarunk szert tenni, szinte mindig közepesen nehéz gyakorlatokat végzünk, azaz a feladatokat meg tudjuk oldani, de be is kell gyakorolnunk azt, amit megtanultunk. A szinte megoldhatatlanul nehéz feladatok elbizonytalanítják a tanulókat, úgy látják, a gondolkodás túlzottan megerőltető. Ezért a gondolkodás tanítását semmiképpen nem érdemes mindjárt a nehéz fejtörőkön keresztül kezdeni. (n)