Tanuljunk meg tanulni!

És akkor még ez a jobbik eset, mivel olyanok is vannak közöttünk, akik csupán később, a középiskolában, esetleg az egyetemi évei alatt tapasztalják meg a tanulás fortélyait. A tanulás maga is igényel bizonyos munkakészségeket, amelyek fejleszthetők, illetve külső feltételeket, amit biztosítanunk kell. Ezek biztosítása besegít, hogy a tanulás könnyebb legyen, gördülékenyebb és az egyén energia összpontosítása is létrejöjjön.

Az új befogadása

Az ember teljesítménye 5 összetevőből áll, ezek: összpontosítás, értelmi képesség, tehetség, kreativitás, emlékezet. Mind az öt összetevőt négy szemszögből figyelhetjük meg, ezek az optikus, gyakorlati, nyelvi és a matematikai intelligencia. Az új befogadása nagyon fontos tény, azonban ugyanolyan mértékben kéne a felesleges dolgokat elfelejteni. Az érzelmek egymásra hangolódása sokat lendít a tanulás hatásfokán. A pozitív érzelmek közül a következőket említhetnénk meg: kíváncsiság, öröm, lelkesedés, lenyűgözés. A gondolati tényezők közül pedig az észlelést, figyelmet és a képzelőerőt sorolnánk fel, mert ezek minősége határolja be, hogy milyen információkat tartunk meg, és mily módon dolgozzuk fel őket. Egész életünkben tanulunk. A tanulásra szánt fogékonyságunk attól függ, hogy az egyén jó tanulási módszert alkalmaz-e. Elsősorban döntsük el, hogy vizuális (látási), akusztikus (hallási) vagy motorikus (mozgási) típusok vagyunk-e.

A vizuális típusnak szüksége van a tanult szöveg színes megjelölésére, aláhúzására, elrendezésére, rögzítésére. Az akusztikus típusnak megfelel, ha félhangosan tanul, ha visszamondja a tanult szöveget vagy tartalmát. A motorikus típus jó, ha lapoz, jegyzeteket készít közben, járkálva rögzít.

Gazdaságosan kell bánni az idővel

Próbáljuk meg magunkat beprogramozni, hogy minden zaj, elmélyíti az összpontosításunkat (nem hagyjuk magunkat megzavarni) – ha naponta ezt többször elmondjuk magunkban, akkor érezhetővé válik a sikere. Az idővel is gazdaságosan kell bánni. Figyeljük meg, hogy szervezetünknek milyen személyes ritmusa van és igyekezzünk erre ráhangolódni. Pl. vannak típusok, akik inkább a hajnali, délelőtti órákat használják fel a tanulásra és az ellenkezők, akik addig nem is tudnak lefeküdni, míg a kötelességüknek eleget nem tesznek. Az esti órák számukra termékenyebbek a tanulásnál, ráadásul csendben az összpontosítás is javul, nincsenek kényszerszünetek (éhes, szomjas vagyok, bevásárolok, takarítok stb., vagyis minden mást, mint a tanulás). A szorongás, a félelem a tanulás legnagyobb ellensége. Vannak érzések, amelyek szintén visszafogják a tanulási készséget, ilyenek az ellenszenv, harag, irigység. Ezeket az érzéseket tudatos önuralommal tudjuk a tudatunkból kiűzni, vagyis nem gondolni rá. Tanuljunk meg nemet mondani! A kellemetlen gondolatoknak, a csábító ajánlatoknak, a kibeszéléseknek, mert mindez segít a kitűzött célt elérni.

Figyeljünk az órán!

A tanulás előkészületében fontos szerep jut az aktív hallgatásnak. Figyeljünk oda már a tanórákon, az előadásokon és igyekezzük megjegyezni a legfontosabb információkat. Sokuknak ez az odafigyelés elég és valójában azért nem tanulnak meg rendesen tanulni, mert egyelőre még nincs szükségük a komoly odafigyelésre. Egy félévi, év végi hajrát, felmérőket, érettségit, felvételit és vizsgákat nem lehet csupán ilyen részodafigyeléssel elintézni, itt már komolyabb felkészülésre van szükség. Nagyon fontos a friss levegő, a mozgás és a szabályos lélegzés, mivel az agy hajtóereje az oxigén. A rendszeres kosztolás is fontos a tanulásnál. Minden lelki tevékenység, így a tanulás is igényeli a változatos táplálékot. Éhes gyomorral az összpontosítás is nehezebb, eleve a teljesítményünk visszafogott! Minden tanulás eredményessége a motivációtól függ. Minél erősebb a motiváció, a tanulás annál könnyebb. Az erős motiváció a dolog iránti érdeklődés és az elvégzett munka öröme. A legjobb motiváció a várható jutalom, amivel önmagunkat jutalmazhatjuk. Egy mozilátogatás, focimeccs, koncert, (ön-)dicséret, „semmittevés”, alvás stb.

Felejteni is tudni kell!

Az emlékezetünkben csupán az vésődik be, amit érzékszervünkkel észlelünk. vagyis az emlékezet edzése egyben az észlelés edzése is (látni, hallani, tapintani, ízlelni, szagolni). Elfelejteni is tanulni kell! Ami nem fontos számunkra, azt jó jegyzetelni, hogy a megjegyzésük ne foglaljon el helyet az emlékezetünkben, maradjon hely a fontosabb dolgoknak. Ha valamit meg akarunk jegyezni, akkor a figyelmünket összpontosítsuk rá, és azonnal igyekezzünk a képzetünkben is elképzelni – vagyis az emlék képanyagát is rögzítsük. Az asszociációs technika abból áll, hogy igyekezzünk a tanult anyag képanyagát is megjegyezni, és azt öszszekötni a már megtanulttal. A transzformációs technikát akkor fejlesszük ki, amikor az elvont fogalmakat sikerül képanyagban rögzíteni. Ebben sokat segít a mimika, gesztikuláció és a viselkedés is. Ha a neveket és személyeket meg akarjuk jegyezni, akkor az illető fényképét rögzítsük, amelyen a fénykép alján a név van láthatóan felírva. Ha az emlékezetünket akarjuk javítani, akkor tudatosan idézzük fel, hogy mit csináltunk öt perce, egy órája, reggel vagy az előző nap.

Ha vizsga előtt vagyunk

A képzet minél szokatlanabb, annál nagyobb az esély, hogy az emlékezet annál jobban fogja raktározni. Ezért bátran kössük az új információkat a már rögzített tanultakhoz. A motivációt és a munka örömét emelhetjük, ha kialakítjuk az ún. imaginárius sikerélménnyel. Ha vizsga előtt vagyunk, akkor, gondoljunk rá, hogy a vizsga eredményessége 90 százalékban a felkészüléstől függ. A leghatékonyabb felkészülés már a tanórán kezdődik. Az órán és az utáni elkészített jegyzetek is sokat segítenek a felkészülésben. Lehetetlen mindenből tökéletesen felkészülni, ezért a fontossági sorrend is sokat segít, hogyan készüljünk fel. Nagyon jó, ha lefekvés előtt még a képzeletünkben átvesszük a ránk váró helyzetet, kikérdezzük magunkat, pozitív érzéssel alszunk el. A gyors olvasás fokozza a koncentrációt, javítja a megértést és javítja az emlékezetet. Ha tanulunk, akkor jó, ha minden fejezet után átismételjük fejünkben a tartalmat, a főbb gondolatokat.