Talányok közt

„Akkor sincs értelme ennek a szappanoperának!”– miután valahogyan végignéztem az aznapi két részt így tettem pontot a vita végére. Azaz csak próbáltam, hiszen barátnom kedvenc sorozatáról lévén szó – a kedvenceket bántani TILOS!

Hiszen én nem bántok, csupán véleményezek! A szereplok egy éve – akkor szintén két részt láttam – ugyanígy viselkedtek, ugyanilyen mesterkélten mozogtak és beszéltek, a noi szereplok ugyanúgy vastagon kisminkelve és kosztümben vagy kisestélyiben végezték a házimunkát.

„Ne bántsd oket! Hiszen ez a magyar valóság!” – csattant fel a barátnom.

Mindenki autóval jár, étteremben eszik, munkahelye van, jól keres, amibol jó holmikat vásárolhat, fiatalon segítség nélkül önállósodni képes, mindig van szabadideje – kivéve a családjára. Ez volna a magyar valóság?

„Érdekes és értékes emberek életén keresztül mutatják be korunk problémáit.”– érvel tovább.

Értékes az az ember, aki született munkakerülo (összesen egy szereplo), bunözo, felelotlen, vagy drogos? És egy homoszexuális srác ma még érdekesnek számít? Legfeljebb a szereplok jellemfejlodése figyelemre méltó: egyik nap még gonosz tekintetu, törteto, kegyetlen üzletember, másnap bohó hosszerelmes. Nem hiába igaz a mondás, mely szerint a hatalom íze olyan, akár a szerelemé, kétféle: ha te szerzed meg, mézízu, ha más, keseru.

Persze, hogy vannak olyan témák, amelyek az egész társadalmat érintik! Csakhogy hazánk nagy része nem sznobokból áll!

Egy év, mire kiheverem a látottakat! Sebaj! Jövo ilyenkor újabb két részt megtekintek, remélve, hogy akkor is a kor és a társadalom legégetobb problémáit veszik górcso alá. Mondjuk azt, hogy egy transzszexuális miként fogad örökbe egy gyereket... (géju)