Találj ki egy világot!

Rájöttem valamire, ami talán sokaknak nem is olyan fontos. A minap az járt az eszemben, hogy lehet-e bármikor felvetni egy olyan témát, ami aktuális, mindenkit érdekel. Ugye hogy elgondolkodtató kérdés? Ha valamirol sokat lehet beszélni, annak a hátterében valamilyen katasztrófa áll, vagy nem, a kivétel erosíti a szabályt.

Lehet, hogy most nem értetek egyet velem, van ez így. Ha átolvassátok az IZÉ-t, könnyen rájöhettek, hogy ebben a számban rengeteg az irodalom, muvészet. Ezért ezzel a bevezetovel én sem akarok eltérni a tartalomtól. Hiszen a muvészetek mindig is az embereket szolgálták. Persze itt is érvényes Murpy valamelyik aranyszabálya, de azok elol nincs menekvés.

Egy kicsit eltértem az elozo gondolatomtól, az aktuális témától. Nem lesz nehéz kitalálni, hogy mirol lesz szó. Az irodalomban mindig van új a nap alatt, ám most egy mára már klasszissá vált alkotást szeretnék ismertetni egy kicsit másként. Ha valaki jól ismer, tudhatja, hogy a szobám tele van híresebbnél híresebb könyvekkel. Néha belegondolok, a szüleim még pár évvel ezelott sem tudtak rávenni, hogy bármelyiket is elolvassam közülük. A polcokon díszhelyet foglal el egy trilógia, és már miért ne csehül. Rengeteget buvöltem oket, mire rászántam magam, hogy elokeressem a magyar változatot. Kinyitom a keménykötéses, vaskos könyvet. Mit látok? Fordította: Göncz Árpád. Aki még nem jött rá a remekmu címére, annak segítek, a Gyuruk uráról habogtam eddig. Senkit meg ne tévesszen, én nem láttam a filmet, az elobb elmesélt történet még a moziváltozat megjelenése elott történt.

Remélem nem vagyok vele egyedül, de ezeket a muveket a szabálytalanságaiért csodálom. Mufaja nincs, egy mufaj mualkotások folytonosan gyarapodó, egymást utánzó, egymással vetekedo seregét jelöli. Tolkien muvének pedig egyelore nincs érdembeli konkurenciája. (Nem akarok senkit sem megsérteni, de én személy szerint a Harry Pottert nem tekintem vetélytársnak, még akkor sem, ha nem olvastam ,és nem kacskaringóztam mozijegyért sem. Szóval bocs!) Pedig a titka egyszeru: találj ki egy teljes világot, rajzold meg a térképét, képzeld el a növényeit, állatait, népesítsd be vegyesen emberekkel és csodalényekkel! Ezeknek külön-külön találd ki a nyelvét, kultúráját, írd meg a történelmét sok ezer évre visszamenoleg. Majd válassz ki egy rövidebb idoszakot, amikor nagyon fontos dolog történt, és abból írj egy háromkötetes regényt. Az sem elképzelhetetlen, hogy az elozo sorok egy recept formájában keringtek a „Toll ura” fejében, de a történet nem pusztán a fantázia terméke, hanem egy tudós életmuvének a részét képezi. Az oxfordi diák, majd professzor évtizedeken át kutatta az angol nyelv és kultúra eredetét, megfejtett régi szövegeket. A különbözo szövegemlékek feldolgozásának mindennapi robotja közben Tolkien észrevétlenül szívta magába szakmája tudományosan kifejezhetetlen lényegét. Rájött, hogy a nyelvek zenéje árulkodik beszéloik karakterérol. Jó tollú íróként tisztában volt azzal, hogy meséjének szövegét nem terhelheti meg túlságosan. Ezért önálló kötetnyi méreture rúgó függelékekkel egészítette ki a könyvét. Ebbol pár órás „kutatómunkával” bárki megismerheti Középföldének nevezett kontinense több ezer éves történelmét. A meseregény enélkül is tökéletesen értheto, ám a háttér alapos megismerése új távlatokat nyit az olvasó elott. A mese hosei szemünkben öntudatlanul történelmi alakká, a mesében történtek pedig hiteles eseménnyé válnak. És minden tovább gondolható, tovább kutatható.

Lehet, hogy ez az okfejtés egy kicsit merész, de nem szorul magyarázatra. Csupán érzékeltetni szeretném, hogy a sokmilliós Tolkien-olvasótábor egészen más viszonyban áll írójával, mint azt egyébként megszokhattuk. Nem csoda, hogy igazán a kritika sem tudott mit kezdeni Tolkien szépirodalmi munkásságával. (Vida Bea)