Táborozás a Pieninekben

Amikor a tanév befejeződik, a nyári táborozás elkezdődik. Pálfy Zsuzsa, a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola szlovák szakos pedagógusa szó szerint ehhez tartotta magát. Idén már hetedik alkalommal szervezte meg a gyerekek nyári táborozását.

A 2011-ben indult táborozás jó híre már rég túllépte Nemesócsa és Tany határait, ezért a közeli és távoli településekről is érkeztek gyerekek (Csallóközaranyos, Ekel, Füss, Gúta, Komárom, Nagymegyer). A szervezés a tél folyamán finiselt. Több mint 90 gyerek jelentkezett. Senki előtt sem akartuk bezárni az ajtót, így idén is két turnusban kirándultak az érdeklődők. Az első turnus Felsőzúgóra (Vyšné Ružbachy), a második turnus Terhelyre (Terchová) indult. Az első csapatban 48 diák és négy kísérő állt kalandra készen.

Célunk az aktív pihenés. Igyekszünk minél több időt tölteni a szabadban. A túrák alkalmával föltérképezzük a környék hegyeit, völgyeit, megismerjük Szlovákia természeti szépségeit. Mivel több település gyerekei kelnek útra, új barátságok is szövődnek. Az sem utolsó szempont, hogy a gyerekek szlovák nyelven kommunikálhatnak, kamatoztathatják a szlovákórán tanultakat.

Hosszú, hétórás út vezetett Felsőzúgóra. Szállásunkat a helyi Ján Budzák Továbbképzési Központ (Doškolovacie stredisko Ján Budzák) biztosította. A személyzet nagyon kedvesen fogadott bennünket, s a táborozás folyamán igyekezett mindenben a kedvünkbe járni. Miután elfoglaltuk a szobákat, körülnéztünk a környéken. A község az Ólublói járásban terül el, kb. 1400 fő lakja. Gyógyfürdőiről nevezetes. Gyógyforrásai a 16. századtól ismertek.

A Pieninek hegység és a Pienineki Nemzeti Park legismertebb attrakciója a tutajozás a Dunajec folyón. A lengyel–szlovák határt képező Dunajec nagy zúgással tör magának utat a sziklás hegyek között. Kedden Vöröskolostorba indultunk, hogy részesei lehessünk a nagy turistalátványosságnak. Tíz kilométert tutajoztunk, s közben gyönyörködhettünk a tájban. A mintegy egyórás út után gyalogszerrel Lengyelországba indultunk. Alaposan szemügyre vettük Szczawnicát, a határ menti települést. Korszerű kerékpár- és gyalogút a Dunajec egyik oldalán, a másikon standok árusokkal. Felvonó segítségével hódítottuk meg a Palenica csúcsot még lengyel oldalon, de a lefelé vezető utat már gyalog tettük meg, s visszaérkeztünk Szlovákiába.

Szerdán az ólublói várat látogattuk meg. A másfél órás körbevezetés alatt sok érdekes helyiséget láttunk, történeteket hallgattunk. Megtekintettük a kínzókamrát, a sörfőzdét, a bányát. Leglátványosabbnak a lengyel koronázási ékszerek másolatai bizonyultak. A várnézést a toronyba vezető lépcsők leküzdése zárta. A szűk hely próbára tette a kíváncsiskodókat, de a pazar kilátás kárpótolta a fáradságot. A vár után a skanzenbe is betértünk. 23 faépület őrzi a szlovák népi építészet hagyományait. A legértékesebb az 1833-ból származó görögkatolikus templom, amely Szent Mihály arkangyal nevét viseli. A faépület ikonjai a 17. században készültek.

Szálláshelyünk önmagában is sok elfoglaltságot kínált. A kinti medence mindennap megtelt. Több táborozó itt ismerte és szerette meg a teniszt, a nagyszerű salakpályának köszönhetően. Asztalitenisz-csaták is színesítették a napi programot. Nincs táborozás foci nélkül, de a kosárlabda és a röplabda is szerepet kapott.

Pénteken indultunk haza. Magas-tátrai kiruccanásunkat elmosta az eső. Az autóbuszból sem volt tanácsos kiszállni. Folytattuk utunkat hazafelé. Kora este érkeztünk Nemesócsára. Mindenki fáradtan, de kellemes élményekkel gazdagodva lépett hazai talajra. Pálfy Zsuzsa főszervező munkáját kollégái, Angyal Péter és Nagy Terézia segítették. Egészségünk őrzését Cseh Erzsébet vállalta magára. Még javában élveztük a felsőzúgói napokat, amikor Zsuzsa agya már a jövő júliusi táborozáson járt. Tehát folytatása következik. Minden táborozót visszavárunk, az újakat szívesen fogadjuk.