Szövegközpontú örömzenélés

A zenekar, balról jobbra haladva: Michnya Róbert (Bigman), Katona András (Bandi), Ollé Gyula, Kosár Dezső (Öreg) és Kovács VinceAz öttagú zenekarból Katona Andrással (Bandi) és Michnya Róberttel (Bigman) beszélgettünk.

Amikor először hallgattam a CD-t, rögtön az első dalnál hobós-feeling lett úrrá rajtam, ami a másodiknál megerősödött, s még pár helyen előjött.

Bandi: Pedig hidd el, nem gyakorol ránk hatást a Hobo Blues Band. Személy szerint a korábbi lemezeit szeretem, de amióta Póka Egon basszusgitáros kivált, különösebben nem kísérem figyelemmel a zenekar pályáját.

Bigman: Tény, az énekhangom hasonlít Hobóéhoz. Ezt már többen mondták. Szerintem ebből kiindulva érezhetted a párhuzamot, s nem a hangszerelés kapcsán, mert abban nincs semmilyen hasonlóság.

Való igaz, elsőként az ének, a szöveg fogott meg, s csak később tudtam jobban odafigyelni a hangszerelésre. A szövegekből gyorsan egyértelművé vált, hogy nem vagytok kibékülve a nagyvilággal…

Bigman: Mitől lennénk? Látjuk, mi zajlik körülöttünk. Az erős irányít, akinek pénze van, boldogul. Tudod, én régóta zenélek, már akkor is úgymond provokatív szövegeket írtam, amikor még nem volt szabad kimondani bizonyos dolgokat. Meg is gyűlt a bajom, előfordult, hogy hetente raportra jártam. Akik annak idején döntöttek a dalszövegeim és a sorsom felett, most még magasabb pozíciókban vannak. Túlságosan is bársonyos volt a ’89-es forradalom.

Bandi: Mi nem vagyunk tinik, biztos egzisztenciával rendelkező férfiak vagyunk, akik szabadidejükben zenélnek, mert zene nélkül nem tudnak létezni. Közben sajnáljuk a fiatalokat. Én már ’81-ben fülbevalót hordtam, s mindenki furcsán nézett rám. Lázadtam, nem is tudom, mi ellen. Az a legszörnyűbb, hogy a mai fiatalságnak jóval kilátástalanabb a helyzete, mint nekünk akkor. Nekik most több okuk volna a lázadásra.

Bigman: Gyakran mondják, hogy szövegközpontú zenekar vagyunk. Ezzel nincs baj, de nekünk a hangszerelés is ugyanolyan fontos, mint a szöveg.

Az albumot záró címadó dalban érdekes és nem várt módon adjátok meg a csattanót. Addig mindent komolyan vesztek, abban mégis arról énekeltek: ha túl komolyan vesszük az életet, akkor nem lehet túlélni.

Bigman: Meg kell találni az egyensúlyt. Nem egészséges, ha mindent komolyan veszel, de szemet hunyni sem szabad bizonyos dolgok felett. Azért énekelünk erről, mert a zenéhez üzenet kell, s ez az, ami leginkább foglalkoztatja az együttest.

Bandi: Időközben megtanultuk, nem kellenek csúnya szavak a véleménynyilvánításhoz. Másképpen is meg lehet fogalmazni ugyanazt. Ez bizonyára a korral jött.

Talán azt hiszitek, közhely, de én valóban úgy érzem, a lemezetek Magyarországon is megállná a helyét. Sőt! Miért nem kilincseltek vele?

Bandi: Mert már megéltünk ezt-azt. Régen nem táplálunk illúziókat. Nekünk így jó. Zeneileg alapjában véve jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Bigman: Van több zenész ismerősünk, akik ebből élnek, vagyis megpróbálnak belőle megélni. A minap az egyik azt mondta, irigyel bennünket. Mert szinte a magunk szórakoztatására játszunk, van havonta néhány bulink, hívnak pár helyre, és kedvünkre örömzenélgethetünk. Nem ebből kell kifizetni a villanyszámlát. Igaza van. Munka után levonulunk a próbaterembe, zenélünk, alkotunk, jókat vitázunk, és jól érezzük magunkat. Mit kívánhatnánk még?

Bandi: Túlságosan önfejűek vagyunk, nem engednénk, hogy egy producer belebeszéljen a dolgainkba. Tudjuk, ez így működik manapság. Úgy nem lehet hitelesen zenélni, ha szakemberek állnak mögötted, irányítanak a piac diktálta feltételek szerint. Rengeteg a példa arra, hogy a kitűnő bemutatkozás után a zenekar elveszíti a saját arculatát, rossz nézni, ahogy a továbbiakban szenved. Látod, ahogy irányítják. Csak akkor tudsz kibontakozni, ha hagynak. Jó példa erre a Green Day esete. Készített egy jó lemezt, majd évekig csak bohóckodott. S miután a szakma teljesen leírta, és valószínűleg a pénzes emberek is magukra hagyták őket, olyan albumot hoztak össze American Idiot címmel, amitől leesett az állam, és olyan koncertet adtak tavaly Pesten, hogy napokig a hatása alatt voltam. Azért lettek megint jók, mert már nem kellett megfelelniük senkinek. Legfeljebb csak önmaguknak.

Azt hittem, mást választ kapok az előző kérdésemre. Mert az albumotok látszólag a piac követelményei szerint készült. Hallható rajta egy dal, a Szomorú vasárnap, amely korántsem a legjobb, de slágerszagú, szerintem ráharapnának a rádiók, s eladná a többi, jóval igényesebb felvételt. Ezt a nagyok is így csinálják.

Bigman: Amikor elkészült, nekünk is hasonló érzéseink voltak, de nem ezzel a szándékkal írtuk.

Bandi: Félreértés ne essék, természetesen nem zárkózunk el a lehetőségek elől, de mindenáron nem akarunk ismertebbé válni. Persze hogy jó volna, ha mellénk állna egy lemezcéges szakember, de állítom, nehéz dolga lenne velünk. Minket nem lehet megvenni. Nekünk a zenélés ennél sokkal többet jelent!