Szondysok Sztregován

Az ipolysági Szondy György Gimnázium harmadik osztályos diákjaiként meghívást kaptunk a Madách Imre Irodalmi Napok október 6-ai rendezvényére, amelyet az alsósztregovai Madách-kastélyban rendeztek meg.

Nagyon örültünk és megtiszteltetéssel fogadtuk Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónőjének szíves invitálását. A Madách-kastély egyszerűen gyönyörű, az épület kívülről is építészeti remekmű, odabenn pedig szépen berendezett múzeum fogadja a látogatót. Diáktársaimmal megigézve hallgattuk a Madách életéről szóló előadást, s nem kis örömünkre bepillantást nyerhettünk az „oroszlánbarlangba” is. Madách nevezte így dolgozószobáját, ahol Az ember tragédiája, a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású műve született. Mindenkinek nagyon tetszettek a korabeli dokumentumok, kéziratok, régi bútorok, az író legfontosabb gondolatait tartalmazó feliratok, például az épület bejáratában levő egyik legismertebb idézet az „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?”. Nem hiányozhat innen a Tragédia híres befejező mondata sem, a „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”. Akik időt szánnak a mű elolvasására, egyfajta időutazáson vehetnek részt.

Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Arany-buszában berendezett interaktív kiállítást is megtekinthettük. A tárlat versek, képek, dokumentumok segítségével mutatja be Arany János életét, költészetének máig ható jelentőségét. Az egész ötletet felettébb különlegesnek találtam, úgy éreztem magam, mint aki Arany János lelkében jár-kel. Az események sorra követték egymást. Praznovszky Mihály Madách arany napjai – Madách és Arany irodalmi barátsága című könyvének bemutatóján a szerzővel E. Csorba Csilla művészettörténész beszélgetett. Jó volt hallgatni a fanyar humorral megáldott író észrevételeit, frappáns gondolatait. Egyféle részegség ez, amit nem az ital, hanem a szavak ereje idéz elő. Ezek után iskolánk diákjai, Vámos Beatrix és Urblík Tamás részleteket olvastak fel a műből magyar és szlovák nyelven. Egy idézet a könyvből: „A tény viszont tény: a sztregovai kastély parkjában együtt sétált a kor két zsenije: a Toldi költője és Az ember tragédiája írója. Nem akármilyen helyszíne ez a magyar irodalmi emlékezetnek.”

Egy kis szünet után Arany János A nagyidai cigányok című művéből kaptunk ízelítőt Gál Tamás színművész élvezetes előadásában. A mű sajátos értelmezésével és frenetikus tolmácsolásával mindenkit lenyűgözött. Délután a kastély udvarában közösen ültettünk el egy tölgyfát, amely büszkén hirdeti Arany és Madách barátságát. Innen elsétáltunk Madách Imre monumentális síremlékéhez. A sír felett Rigele Alajos alkotása magasodik. Mivel eme rendezvényre október 6-án, nemzeti gyásznapunkon került sor, egyperces néma csenddel tisztelegtünk az aradi vértanúk emléke előtt. Ezután iskolánk diákja, Szilvási Bianka előadásában hallhattuk Juhász Gyula Madách című költeményét. Az emlékbeszédet Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész tartotta. Szavaival élve Madáchot olvasni bizony nem könnyű feladat, mégis azt hiszem, az irodalomkedvelők számára ez alapmű. Diákjainkat, Szuketi Istvánt és Kovács Patríciát érte a megtiszteltetés, hogy iskolánk nevében elhelyezhették koszorúnkat a síremléken, amely a kastély parkjának őszi színekben pompázó fái árnyékában található. Majd meghatottan, emelkedett hangulatban énekeltük el a Szózatot.

Mindannyiunk nevében köszönöm, hogy részese lehettem a Madách Imre Irodalmi Napoknak Sztregován.