Szex és erőszak a tévében

Milyen hatással van mindez a gyerekekre?

A hagyományosan felnőtteknek szánt, korhatáros tartalmak 2 nagy csoportja a szex és az agresszivitás. Nem véletlenül. Az előbbi, tehát a szexualitás esetében arról van szó, hogy a gyermek biológiai adottságainál, illetve kultúránk természeténél fogva kiskorúak nem élhetnek nemi életet. A szexualitáshoz kapcsolódó erogén zónák, fantáziák és ismeretek a gyermekkor során fokozatosan fejlődnek, és alakulnak át érett nemiséggé.

A kicsiket ugyan, saját életkoruknak megfelelően valamennyire mindig foglalkozatja ez a kérdés (Hogyan születik a kisbaba? Miért mások a fiúk, mint a lányok? stb.), de az ő kíváncsiságuk természetes módon nem megy túl azon a határon, amennyi ismeretre valóban szükségük van. Egy 5 éves számára elegendő válasz annyi, hogy a kisbaba az apa által a mama hasába jutatott magocskából születik, biztosan nem fog se merevedésről, se orgazmusról tudakolózni, hacsak nem a tv-ben hallott erről valamit.

Ezek a kérdések természetes módon először a pubertás idején merülnek fel. A kicsiknek a szexualitással kapcsolatos vágyaikat, érdeklődésüket addig valamennyire késleltetniük kell, amit kultúránk mindeddig többé-kevésbé támogatott is azzal, hogy ezeket a témákat a gyerekszoba világán kívül tartotta. A kicsik szexszel kapcsolatos gyermeki fantáziái ráadásul többnyire ijesztőek. A szeretkező párt látott gyerekek a jelenetet általában a férfi által elkövetett agresszív tettként értelmezik. Egy 4 éves kisfiú pl. így kiáltott fel tetten ért szüleit látván: „Ne hagyd magad, anyu!” A túlzott szexuális tartalomnak kitett gyerekek tehát inkább ijesztő és bizarr benyomásokat szereznek az efféle felnőtt dolgokról, egyáltalán nem jól értesültek vagy koruknál érettebbek lesznek. Az agresszivitással hasonló a helyzet. A verekedős, fejberúgós, ablakon kihajítós filmek épp azért szórakoztatóak a felnőttek számára, mert egy kulturálisan tiltott viselkedést segítenek fantáziában kiélni. Ki ne gondolta volna már életében, hogy „De bokán rúgnám vagy hasba vágnám most ezt az embert!” Ezt azonban mégsem tesszük meg, mert már felnőttek vagyunk, képesek arra, hogy a fantáziát a valóságtól megkülönböztessük, az indulatainkat az értelmünkkel szabályozzuk.

A infantilis fantázia

A gyerek azonban mindezt még csak tanulja. A kicsik agresszív fantáziái meglehetősen vadak tudnak lenni, ráadásul kezdetben nem is teljesen biztosak abban, hogy az elképzelt dolgoknak semmilyen ártó hatása nincs a valóságra. Ez az infantilis fantáziavilág azonban az éréssel fokozatosan eltűnik. Nagyon felkavaró lehet számukra, ha éppen ezeket az ijesztő belső képeket látják naturalista módon ábrázolva visszaköszönni egy-egy horrorfilmben. Veszélyes ha a fantázia és a valóság határai elmosódnak.

Mit tehetünk a gyerek

védelme érdekében?

Először is soha ne bízzunk meg a tv csatornák és műsorújságok ajánlásában! Sajnos egy délutáni, korhatáros jelzéssel el nem látott film is lehet pornográf, vagy szadisztikus.

Legalább nézzünk bele a műsorba, mielőtt megengedjük, hogy gyermekünk végignézze azt!

A gyerek szobájában ne legyen külön tv készülék! ĺgy biztosan észrevesszük, ha a Lolka Bolkát egyszer csak felváltja valamilyen rémfilm.

Szabjunk határt a tv előtt töltött időnek!

Ne legyen bűntudatunk, ha tiltanunk kell! Mindig magyarázzuk el azonban, miért tartjuk károsnak, azt a programot, amit nem nézhet meg! (s, he)