Szabadidős elfoglaltságok

Az iskolában eltöltött időmennyiségnek az utóbbi időben tapasztalt jelentős mértékű növekedésével együtt járt, hogy az iskola egyre nagyobb szerepet vállalt és vállal a tanulók oktatása, nevelése mellett a fennmaradó, azaz a fenti definíció értelmében szabadnak tekinthető idő eltöltésének megszervezésében is.

A szabadidő kitöltésére szervezett iskolai programok elsősorban a nevelési elvárások megvalósítására törekednek, azaz többségükben a személyiség, a kommunikációs és egyéb készségek fejlesztését tűzik ki célul. A szabadidő-fogalom pontosítása vonatkozásában a szakirodalom határozottan különbséget tesz az iskolai és iskolán kívüli szabadidő között. Az előbbibe éppúgy beletartoznak a tanóra előtti és utáni, túlnyomórészt pedagógus irányításával vagy felügyeletével folyó kulturális és sporttevékenységek, mint az iskolai „restauráció” különféle programjai; egy, francia iskolások körében végzett közvélemény-kutatás szerint például a különféle, tanórák közötti rekreációs programok 88%-os népszerűséget élveznek, a sporttevékenységet kínáló alkalmak pedig 76%-ban elfogadottak. Az ilyen programok némelyikét viszont – főként a brit és az amerikai iskolák gyakorlatában – a szakemberek általában a „szabadjáték” kifejezéssel jelölik meg.

Az iskolán kívüli szabadidő fogalmába besorolható tulajdonképpen minden más, azaz a család, a szűkebb és tágabb közösség által szervezett, a tanulmányi, a szociális és a fiziológiás tevékenység körébe nem tartozó esemény. A család e téren játszott szerepére vonatkozóan is érdekes megfigyeléseket tettek a szabadidő kutatói. Kimutatták, hogy a családdal, főleg a szülőkkel való közös szabadidős programok csökkenését nemcsak a gyermekek életkorának növekedése, hanem az adott család szociokulturális státusa is befolyásolja. Elsősorban a főiskolát-egyetemet végzett, értelmiségi foglalkozású szülők tulajdonítanak nagy jelentőséget a szabadidő megfelelő eltöltésének; ők azok, akik maguk is áldoznak erre, illetve, akik lehetőségeik szerint támogatják az iskola és egyéb intézmények ebbéli törekvéseit is.

Ugyanez a felmérés egyéb figyelemre méltó különbségeket is feltár a gyerekek szabadidős programjaival kapcsolatban. Külön foglalkozik például a tehetséges gyerekek szabadidejének jellegzetességeivel, hangsúlyozva, hogy közöttük például – átlagos társaikhoz viszonyítva – jóval kevesebben gyűjtenek különféle tárgyakat, illetve a televízió előtt eltöltött idejük is jóval kevesebb, mint a többieké. Többen is megállapítják, hogy bár ezen a területen – azaz az iskolán kívüli szabadidő eltöltésében – nem érvényesül közvetlenül a pedagógusok személyi és szakmai befolyása, a gyerekek által látogatott iskola típusa erősen befolyásolja a szabadidős tevékenységi formák választását, illetve a választások gyakoriságát. Ez a hatás az egyes gyerekek esetében közvetetten is érvényesülhet, például a kortársi csoportok szociokulturális hatásai révén.

Vannak olyan kutatási adatok is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az utóbbi időben az iskolán kívüli szabadidő minden eddiginél nagyobb jelentőséghez jutott elsősorban a serdülőkorú fiatalok életében. A szabadidős elfoglaltságok térben is és időben is mindinkább elkülönülnek a gyerekek-fiatalok iskolai és családi tevékenységétől is, illetve, hogy a szabadidős tevékenység vagy csak kortársi kapcsolataikban, vagy kizárólag magányos programokban valósul meg. (mi, rv)