Sub Bass Monster megtörte a csendet

Négy év hosszú idő, és pontosan ennyi telt el az utolsó Sub Bass Monster stúdióalbum megjelenése óta. Az első album 1999-ben jelent meg Félre az útból címmel, és a rajta található dalok segítségével sikerült felkavarni a magyar hip-hop életet. Nincs nő, nincs sírás, Gyulafirátót, 4 ütem, Mákvirág...

Ezek a dalok a felelősek azért, hogy több mint 50 ezer példányban kelt el a lemez, és kivívott számtalan szakmai és közönségdíjat, többek között egy Arany Zsiráfot is. Két év után a debütáló korongot újabb követte.

2001-ben napvilágot látott a Tovább is van, mondjam még? A csökkenő lemezeladásokkal dacolva közel 30 ezer darab talált gazdára ebből az albumból is. Persze a díjak se maradtak el, így újabb Arany Zsiráf díjjal gazdagodott a gyűjtemény. 2002-ben egy remix lemez jelent meg SBMX név alatt, a legsikeresebb dalokat új köntösbe csomagolva. Az utolsó „életjelek” 2003-ban voltak hallhatóak egy kislemez formájában, és azóta gyanús csend...

2005 végén megtört a csend, és az érkező nagylemezt előharangozva megjelent Sub Bass Monster kislemeze, Sub Bass Monster címmel. A névazonosság nem véletlenszerű, ugyanis az e hét pénteken megjelenő stúdióalbum ugyancsak a Sub Bass Monster címet kapta. A lemezen 18 felvétel hallható, ami 14 dalt és négy közjátékot takar, amiket már megszokhattak az előző albumokon.

Az énekes nyilatkozta

A Sub Bass Monster névről a következőket mondta: „Ez a név utal a műfajra, az alacsony termetemre, a szörnyeteg pedig csak egy vicces utalás magamra.”

A sztárok világáról: „Azt hittem, hogy csillogás az egész, nem csinálok egész nap semmit, csak ülök... Néha kimegyek az erkélyre, integetek az embereknek. Aztán most meg állandóan fellépésekre járok. Nekem szörnyű csalódás volt az egész.”

A drogokról: „Nem szeretem a drogokat.”

A saját zenéjéről: „Nincs kedvenc számom magamtól, mert mindegyiket én írom.”

Az életről: „Az élettől csak annyit várok, hogy hosszú legyen, a többit én elintézem!” (zf, s)