Selyések Székelyföldön

A Rákóczi Szövetség révén több iskola diákjával együtt mi, a komáromi Selye János Gimnázium tanulói is részt vehettünk a székelyföldi ivói Erzsébet Táborban július 18. és 24. között.

A táborba 16 óra kimerítő utazás után érkeztünk meg. De megérte: a tábor épülete egy domb tetejéről nézett le a tájra, szép és tágas volt. Az első nap programja nem volt kötött, aki akart, kézműveskedhetett, de akadt olyan is, aki egész délután aludt. Az esti ismerkedés után pedig mindenki fáradtan tért vissza a szobájába.

Hétfőn a közeli vadasparkba mentünk. Pár perces séta után a bejáratnál Bambi, egy őzike fogadott minket, aki végig is kísért a sétánkon. Délután ügyességi versenyeken vettünk részt, volt lehetőségünk barátkozni a többi táborlakóval. Este pedig mindenki kimulathatta magát a táncházban.

A harmadik nap a szentegyházai múzeumba és a környék ismert fürdőjébe kirándultunk. Este feladatot kaptunk: tábordalt vagy mesét kellett írnunk. A mi csapatunk mesét írt: a saját történetünket, melyben Elek tanár úr vállalta a medve szerepét, s beleszőttük történetünkbe a Likas kő mondáját is. Az utolsó előtti nap zajlott a Tábori Olimpia. Volt kötélhúzás, kislabda-dobás, teke, ugrókötél-akadályverseny, de a legérdekesebb része mindenki számára bizonyára az íjászat volt, amit sokan először próbáltunk ki. Az olimpián a csapatunk nagyon jól szerepelt, ezüstérmesek lettünk. Délután meghódítottuk Székelyföld legmagasabb hegycsúcsát, a Madarasi-Hargitát. A kilátás minden fáradságot megért. Aznap estefelé pihenésként székely meséket hallgattunk egy színésztől, majd kezdődött a bátorságpróba. A csak lányokból és Elek tanár úrból álló csapatunk minden nehézséggel sikeresen megbirkózott (annyira sikítottunk a félelemtől, hogy elijesztettük a környék rémeit), és sikeresen túléltük az estét.

Az utolsó napon Szent Erzsébetről tanultunk, majd a rövid vetélkedőn be is bizonyítottuk, hogy figyeltünk. Ezalatt a csapatunkból két ember plakátüzenetet készített a jövőnek. Ebéd után a Ki mit tud?-on láthattunk több táncot, hallhattunk népdalokat és megismerhettük mások iskoláját, városát prezentáció formájában. Ezután már csak a táborzáró maradt, ahol kihirdették a versenyek győzteseit. A búcsúesten meggyújtották a hatalmas tábortüzet, melyet körbeülve énekelgettünk. Éjfélig az épület földszintjén táncolhattunk kedvünkre a diszkóban. Pontban éjfélkor indult a buszunk haza. Sok új élménnyel gazdagodtunk, új barátokat szereztünk, és sokat nevettünk.