Paradicsomi állapot: tetőtől talpig tiszta tetoválás

Szamoán és Flidzsin szinte paradicsomi állapotok vannak mind a mai napig. Nincsenek ipartelepek, az ország gyümölcstermesztésből él, a környezetszennyezés minimális. Szamoán nem akar senki többnek látszani, mint ami.

A szigetvilág felfedezése

A Szamoa-szigeteket 1722-ben fedezték fel holland hajósok, akik a már ismert Húsvét-szigetekre tartottak. A hajó kapitánya, Roggewein így ír a szamoai törzsekről: „A beszédük és a viselkedésük udvarias, nyoma sincs vadságnak vagy kegyetlenkedésnek. Nem festik magukat, mint más szigetek lakói, de a testük alsó felén művészi mintázatú feszes selymet viselnek vagy térdnadrágot. Egészében véve ők a legbarátságosabb népség, amit a déli szigeteken láttam.”

Miután néhány napra lehorgonyoztak a sziget közelében, hamar kiderült, hogy Roggewein csak egyetlen dologban tévedett, nem térdnadrág volt, amit látott, hanem tetoválás.

A második expedíció, amely a Szamoa-szigetvilág felé irányult, 1768-ban történt, és egy bizonyos Bouganville nevű francia hajós nevéhez fűződik. A polinéz törzseknél szerzett, korábbi, rossz tapasztalatok ismeretében óvatosan közelítették meg a törzset, csak úgy, mint korábban Roggewein. A kapitány és a legénység ámulva nézték, ahogy a szamoaiak könnyedén vízre vetették kenuikat, majd bámulatos szakértelemmel feléjük navigáltak. Ekkor pillantották meg a csónakokban ülő bennszülöttek egybefüggő tetoválásait, amit felettébb furcsának találtak, viszont érdeklődve szemlélték. A kapitány így ír feljegyzéseiben: „A combjuktól a térdük aljáig sötétkékre festették a lábaikat.”

Kisebb csetepaté

Az első európai, aki megvetette a lábát Szamoán, az 1787-es francia expedíció vezetője, Perouse kapitány volt, aki már behatóbban foglalkozott a szamoaiakkal. Eleinte barátságos cserekereskedelem folyt a látogatók és az őslakosok közt, különböző árucikkeket és élelmiszereket cseréltek, egészen addig, amíg a franciák lopás vádja miatt felkötöttek egy helyit az árbocra. Ez a tény olyan mértékben sokkolta a szamoaiakat, hogy szinte azonnal kitört egy kisebb csetepaté két csoport között. Az összecsapás eredeménye: 12 francia matróz és néhány szamoai halott. Perouse megrettent az eseményektől, látva, hogy milyen kegyetlen retorziokkal élnek, ha sérelem éri őket, barbárokként könyvelte el a szigetlakókat és feladta korábbi tervét is, amely az őslakosok történelmének megismerésére irányult volna.

A cikk szerzői a dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola diákjai.