Pályaválasztás és karrierépítés

A 15 és 17 év közötti fiatalok a legritkább esetben tudják kristálytisztán, milyen munkával szeretnék életük következő három-négy évtizedét eltölteni. A legtöbben azt mégis meg tudják mondani, mi mindennel nem akarnak biztosan foglalkozni. Néha a diákok pályaorientációs segítséget is úgy élik meg, hogy számukra idegen tennivalókra próbálják rávenni őket, olyan munkákra, amelyeknek valójában nincsen számukra érzékelhető-értékelhető perspektívája. Nehéz helyzetben vannak a pályaorientációra vállalkozó középiskolai tanárok is. Többségük kevés közvetlen, személyes ismerettel rendelkezik a különféle szakmákról; jobb esetben az iskolai gyárlátogatások során bepillanthattak néhány érdekesebb foglalkozás rejtelmeibe, valahol az iskola közvetlen környékén.

Az iskolai képzés és munkaerőpiac közötti átmenet a fiatalok többségénél a szokásos életrajzi vonalat követi: alap- és középiskola, szakmai képzés vagy felsőfokú tanulmányok. Egy ilyen önéletrajzzal azonban ma már nem egyszerű az elhelyezkedés. Egyre több a felsőfokú végzettséggel állást kereső fiatal, miközben a szakmai képzésben egyre csökken a létszám, és vele a képzést biztosító, szerződésben rögzített gyakornoki vagy szakképzési gyakorlati helyek száma is. A foglalkoztatottak többsége már nem a hagyományos alkalmazotti viszony keretei közt dolgozik. Nem garantált a bérszínvonal és a foglalkoztatottság biztonsága sem.

Az érettségizők számára egyre nehezebb a vágyott foglalkozási területek meghódítása. Legtöbbjük az álomfoglalkozás helyett valami kevésbé vonzó, de biztosnak tűnő szakmát választ, vagy megcélozza a felsőoktatási rendszert. A diákok egy még mindig jelentős részének – korábbi tanulmányi eredmények miatt – ez a lehetőség nem adott. Az ő lehetőségeiket korlátozza, hogy a hagyományos, kézműipari tevékenység iránti kereslet is csökkenni látszik. Ennek megfelelően korlátozottak az elhelyezkedés és továbbtanulás lehetőségei is a kapcsolódó területeken. A szakmák egy részének oktatását a gazdasági és technikai fejlődés teszi feleslegessé, tovább korlátozva a választás lehetőségét. Az álomfoglalkozások tanácsadói támogatással történő felderítése sem viszi minden esetben előbbre a fiatalok döntését. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy egy adott régió milyen mértékben biztosítja a vágyott foglalkozás gyakorlásának lehetőségét. A szakmaválasztást jelentős ezen kívül jelentős mértékben befolyásolják a családi kapcsolatrendszer elemei, a barátok, rokonok tanácsai.

Mit tud tenni az iskola, és mit nem?

Az első és legfontosabb: nyitottá tenni a diákokat a szakmai orientálódás folyamatára. Biztosítania kell a találkozás lehetőségét a munka világával, a szakmai gyakorlat megszerzésének lehetőségét felkínálva. Jó lenne, ha az iskolák lehetőséget biztosítanának egy-egy szakma jeles képviselőjének megismertetésére. Bemutatva szakmai pályafutását, karrierjének alakulását. Fontos feladata lenne a tanulók önismeretének támogatása: segíteni a diákokat abban, hogy tisztán lássák, mit tudnak megtenni és mit nem, ha munkáról lenne szó.

Az iskolai képzés részeként ajánlatos lenne gazdasági alapismereteket is átadni, mint ahogy arra is fel kellene készíteni a tanulókat, hogy nem egyenes vonalú karriert építenek majd a jövőben, hanem várhatóan többféle szakmában, eltérő szakterületen is ki kell próbálniuk magukat. Támogatni kell a diákok önbizalmát, érdeklődését és teljesítőképességét. Hiba lenne ugyanakkor csakis abból kiindulni, hogy egy adott térségben milyen munkaerő iránt van kereslet. A globalizáció megnyitotta a kapukat a világ felé: új kultúrákat, technológiákat és emberi kapcsolatokat kell és lehet feltérképezni, és a lehetőségek száma megsokszorozódhat. (he, f)