Ötletek a stressz csökkentésére

Mit, mennyit és hogyan tanuljunk? A vizsgadrukk általában abból ered, hogy azt érezzük, nem tudunk mindent a vizsgára. Néhány speciális tárgytól eltekintve (pl. jogszabályok ismerete) ez a követelmény talán nem is várható el. Tanuláspszichológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az elsajátított anyag jelentős része (az anyag jellegétől függően akár 50 százalék) viszonylag hamar a felejtés áldozatává válik. Célszerű ezért inkább az ismeretek közötti összefüggések megteremtésének módszereire koncentrálni.

A felsőoktatási követelményekhez már nem elég a hosszú szövegek többszöri olvasással való „magolása”. Nem áll rendelkezésre annyi idő hogy átolvassuk ötször a kérdéses anyagot és nincs elegendő emlékezeti kapacitás sem, hogy megjegyezzünk több ezer oldalt, pláne szó szerint! A súlyponti kérdéseket egy hierarchikus vázlat formájában – csak kulcsszavakkal jelölve – célszerű rögzíteni egy nagyobb méretű papíron. A továbbiakban színes cetlikkel az egyes témákhoz kapcsolódóan azokat a fogalmakat érdemes összegyűjteni, amiket már ismerünk. Ha ezzel elkészültünk, helyezzük a lapokat a megfelelő súlyponti kérdésekhez, majd tekintsük át a munkánkat. Ez lesz a tanulási térképünk. Amit most látunk térképszerűen tartalmaz mindent, amit már tudunk a témáról. Ha ezek után kezdjük el feldolgozni az irodalmat, akkor a már feltüntetett részeket nem szükséges többször, részletesen átrágni. A hibákat természetesen korrigálnunk kell, de bízhatunk abban, hogy ezeket a részeket a vizsgán is fel tudjuk idézni. A továbbiakban arra koncentrálhatunk, hol vannak feltűnően fehér foltok a térképen. Ezeket a foltokat újabb cédulák segítségével feltölthetjük tartalommal. Térképünket célszerű úgy elhelyezni, hogy napközben többször is rá tudjunk pillantani, akkor is, ha éppen nem „tanulni” akarunk. Mondjuk az ágyunk fölé a falra, vagy az ajtó belső oldalára. Bármennyire hihetetlenül hangzik, így is megjegyezzük a tartalmát. Tájékozódhatunk a térkép segítségével – melyik részen, mi mellett, milyen távolságban helyeztük el a kulcsfogalmat, mi tartozott hozzá. Ezek a kulcsingerek a vizsgahelyzetben is segítik a felidézést. Ha a térkép elkészítése után még sok időnk maradt a vizsgáig, akkor foglalkozhatunk a részletekkel. Hozzáolvashatunk a kérdéshez, a térképet folyamatosan bővíthetjük, tudásunkat mélyíthetjük. Ha kevés volt az időnk, akkor is sikerült valamenynyire beleásni magunkat a kérdéses anyagba.

Osszuk be az időnket!

Tanulni akkor és úgy célszerű, amikor az a legjobban megy. Valószínűleg mindenki megtapasztalta már, hogy a nap bizonyos órái teljesen alkalmatlanok arra, hogy elmélyedjen egy elméleti kérdésben. Ezeket az órákat más tevékenység számára célszerű fenntartani. Meg kell határozni azokat az időszakokat, amikor kényelmesen, lazán át tudjuk engedni magunkat az információ befogadásának. Egy-egy tanulási blokk általában ne haladja meg a másfél órát, ezt követően hosszabb-rövidebb idejű szünet szükséges. Nem bűn a rövid lazítás (szundítani egy negyed órácskát – de nem többet mint egy fél órát a kedvenc fotelünkben, vagy az ágyunkon, inni egy teát vagy kávét stb.). Aztán folytatódhat az információ-befogadás.

Iktassunk be akkor is egy kis szünetet, ha végzetesen kevésnek tűnik az idő a vizsga előtt. Vannak persze olyanok is, akik egyhuzamban dolgoznak, és csak a teljes anyagrész végén hajlandóak lassítani. Az ő számukra nyilván az a munkamód a megfelelő. A tapasztalatok szerint célszerű a vizsga előtti utolsó éjszakát (ha lehetséges a megelőző nappal együtt) lazításra fenntartani. Látszólag ezzel időt vesztegetünk az információk elsajátításában, de fontos energiát gyűjthetünk a felidézésre, és kevesebb információ birtokában is élénkebben tudunk koncentrálni a vizsgahelyzetre. (f, he)