Összhangban a természettel

A vízimalom melletti liget pompás helyszínt biztosított a fesztiválnak, amely káprázatos természetbe ágyazva adott teret a különféle zenei stílusoknak, élő előadásoknak, performenszeknek és alkotó műhelyeknek, hogy az irodalmi, filmes sátrakat és kézműveseket ne is említsük. Ahol összehajolnak a fák, ott kezdődik a művészet. Akár ezt az alcímet is adhatták volna a szervezők az idei összejövetelnek. Ugyanis a látogatók egyfajta szürrealista és mégis nagyon is valódi művészeti játéknak voltak részesei. Bár az esős idő miatt megcsappant a látogatók száma, ám a külföldről érkezett fesztiválozókat ez nem hogy elriasztotta volna, hanem szinte „felperzselte” őket és égi mannának tekintették a csapadékot. Több száz táborozó érkezett Európából és vertek tanyát a páratlan szépségű gútai természetben.

Zene és környezetvédelem

Az egyes színpadokon Magyarország, Szlovákia és lényegében egész Európa underground stílust képviselő, magára valamit is adó művészei jöttek el és csaptak egy hatalmas bulit. A nyitónap a helyieké volt, ill. a felvidéki magyar underground hip-hop és breakdance mondhatni jeles képviselői szórakoztatták az érkezőket. Attila, Jakuza és MC Laren rendesen odatették magukat és még egy nyavalyás nátha sem akadályozta meg azt, hogy ne a maximumot nyújtsák a színpadon. Kiemelendő MC Laren fejlődése. Előadása egyre jobb, hangja tisztább, érettebb és önkifejezése is dicséretet érdemel. Magasztalás illeti a RAP’art’OAR banda előadását is. A hip-hop zene szívben lüktető ritmusára hangolták a maréknyi közönséget. S bár nem „teltház” előtt játszottak a fiúk, ám annál nagyobb sikert értek el a hallgatóság körében. Igazi groove és hamisítatlan beatbox színesítette a produkciót, majd a hip-hop zenei blokk végén a komáromi Kabin és Micro Tenors csapatokkal kiegészülve előadták a felvidéki hip-hop himnusznak is értelmezhető Száll a hír című számot, mellyel ismét bebizonyították a fiúk, hogy nem egymás ellen, hanem egymással közösen léphetnek csak fel az unalom és a közöny ellen. Ugyanilyen ütős volt a komáromi Outsiders breaktánc-csapat fellépése is. Vibráló energiájukkal magukkal sodorták a nézőket, akiknek iziben bizseregni kezdett a talpa és táncolni volt kedve. De aki más szórakozási formára vágyott, az is megtalálta a magának valót. Volt mód a csendes pihenésre éppúgy, mint a hangos szórakozásra. A szervezők különféle népi akciókkal próbálták idecsábítani az érdeklődőket. A képző- és iparművészekből sem volt hiány. Volt fafaragás, amelynek rejtelmeibe a gútai Tóth Rudolf segítségével nyerhettek bepillantást a kíváncsiskodók. A korongozást Fördős Tamás mutatta be, Rozmán Tamás a kőfaragás fogásait ismertette az érdeklődőknek, de volt üveg-, henna- és cérnafény-festészet, irodalmi ez meg az és sok-sok érdekesség.

Türelmesség a fák alatt

A szervezők és a résztvevők gondosan odafigyeltek a környezetvédelemre. Többször felszólították a szemetelőket. Minden nap előadással egybekötött interaktív környezetvédelmi bemutatókkal próbálták felhívni a figyelmet a környezetszennyezés veszélyeire, valamint megoldásokat kínáltak ennek védelmében. Megfértek egymás mellett a különféle nemzetiségek és nem volt különösebb összetűzés, nem származott probléma a hovatartozásból. A résztvevők belecsöppentek a kultúrák és nemzetek sokszínűségébe, és tapasztalhatták, hogy nem a különbözőség kap hangsúlyt, hanem az együvé tartozás, a mindenki egyenlő filozófia. Nem volt különösebb incidens, mert mindenki megértéssel és szeretettel közeledett a másikhoz és egy pillanat alatt képes volt a barátjává fogadni egy addig ismeretlen embert, valamint befogadni és elfogadni különféle kultúrákat és művészeti stílusokat. A szervezők ezzel az egyre nagyobb méreteket öltő művészeti találkozóval némiképp elérték az embereknél a türelmességet mások véleménye, vallása, világnézete, faji, nemzeti vagy szexuális hovatartozása iránt. Nem lehet ennél nemesebb cél! (borka)