Nyerj jegyet a Black Sabbath-koncertre!

A Petőfi Csarnokban ad koncertet a Black Sabbath július 4-én, melyen te is részt vehetsz, ha felelsz a cikk alján lévő kérdésekre és beküldöd a szelvényt postán vagy a válaszokat e-mailben.

A közelmúltban jelent meg a Black Sabbath legújabb válogatásalbuma. A lemez a zenekar azon korszakára összpontosít, amikor Ronnie James Dio volt az énekese – erre utal a The Dio Years cím is. A három frissen készült dalt is tartalmazó CD-hez európai turné társul Heaven and Hell címmel. A zenekar aktuális felállása: Ronnie James Dio – ének, Tony Iommi – gitár, Geezer Butler – basszusgitár és Vinnie Appice – dob.

A heavy metal műfajának legegyenesebb ági felmenői tíz év és nyolc sorlemez után, 1979-ben rúgták fel legendás felállásukat. Tony Iommi gitáros, Geezer Butler basszista és Bill Ward dobos az elbocsájtott Ozzy Osbourne helyére az éppen a Ritchie Blackmore-féle Rainbow-ból távozó Ronnie James Diót találták meg. A megújult Black Sabbath 1980-ban kiadott Heaven And Hell című albumán szerencsésen találkozott a Sabbath jellegzetesen sötét és súlyos hangzásvilága, a Jó és a Rossz, az isteni és a sátáni elem szembeállításával játszó tematikája Dio energiájával, „gyorsvonatot is megállító hangjával” és lovagi romantikus fantasy szövegvilágával. Az 1981-es Mob Rules ehhez képest sok újat nem hozott, csak ugyanabból még többet. A korszak betetőzését egy ritka erős dupla koncertlemez, a Live Evil jelentette, de annak 1982. decemberi megjelenésekor Dio és a Black Sabbath útjai már elváltak egymástól. Csaknem tíz évvel és sok-sok tagcserével később, 1992-ben állt össze Iommi, Butler, Dio és Appice egy újabb albumra és turnéra. A Dehumanizer egyenletes színvonalú, sziklakemény lemez volt – kár, hogy a folytatásig másfél évtizedet kellett várni. A most The Dio Years címmel megjelent válogatás a kötelező nyitószám, az elsöprően lendületes Neon Nights után kronologikus sorrendben végigszemezgeti a három stúdióalbumot: a dalok között hallhatjuk a Heaven And Hellt, a Cliff Richard Devil Womanjéből játékosan idéző Lady Evilt, a szellemes Voodoo-t. A 12 szerzemény ugyan mind első osztály a rockban, de igazán örök darab azért kevés akad köztük, épp ezért fájdalmas hiány, hogy nincs itt a ’81-es album legerősebb száma, a Sign Of The Southern Cross. A Live Evil koncertlemez hangulatából egy dal, a Children Of The Sea ad ízelítőt, a válogatás 13. számaként. Egy 25 év után összeálló formációnak bőven elég három új számot írnia, a koncerten úgyis mindenki a régi anyagot akarja majd hallani – így lesz ez 2007. július 4-én, Budapesten is. (z, n, ú)