Nyeregben érzi magát

Marián körbehajózná a világotA szerző felvétele „Elsősorban saját megélhetésem biztosítása miatt vállaltam munkát Angliában. Egyik barátom ajánlásával kerültem egy lótartó gazdához – avat be Marián. – Másfél éve vagyok kint, s bevallom, sokkal jobban érzem magam. Itthon egyfajta deprimáló hangulat vett körül. Ott minden nyitott.”

Mindig is érdekelte őt a lovak eredete, testfelépítése, tartása és ápolása. Nagy csodálattal tekint a végtelen síkságon vágtató szilaj paripák harmóniájára. Kiegyensúlyozottságukon kívül a szabadság iránti vágyukat tiszteli. „A lovaknak van egyfajta belső tartásuk, és nagyon szerethetőek. Belenézni a szemükbe egyfajta gyönyörűség. Szabadság vágtatni a pusztában és szembenézni a széllel, s az elsuhanó tájat kémlelni. Itthon azonban nem tudtam annyi időt szentelni nekik, mint szerettem volna. Kint főállásban művelem. Van, hogy tizenhat ló gondozásával foglalkozom. Ma már belerázódtam az ottani kerékvágásba.”

Szerencsepatkót talált

Mariánnak az angol nyelvvel voltak nehézségei, hiszen minimális nyelvtudással vágott neki az ismeretlennek. „Alapkövetelmény, hogy az ember beszélje valamilyen szinten a nyelvet. ĺgy is nehéz érvényesülni. Az angolok nagyon kétkedve fogadják a volt szocialista országokból érkezőket, szolgának tekintenek bennünket. És ezt minden adandó alkalommal éreztetik is veled. Olyan helyre kerültem, ahol nem voltak különösebb gondjaim a feletteseimmel, de nem mindenki ilyen szerencsés.” Marián nem csak a lovakat gondozza. Besegít a gazdaságban, illetve fuvarozással is foglalkozik. Ő szállítja a zöldségeket a környékbeli üzleteknek. Számos barátra tett szert. „Az kell, hogy emberek között mozogj. Ők kijavítanak, ha helytelenül fejezed ki magad. Csehekkel és szlovákokkal szoktam sörözni. Jobbak a körülmények, mint itthon. Sokkal nagyobb térben mozoghatsz. Már megengedhetek magamnak olyan dolgokat, amiket itthon nem. Négyhavonta járok haza. De visszavágyok. Ott ugyanis, ha csak egy kicsit is, de megbecsülnek. Itthon valahogy nem éreztem, hiába voltam sikeres a sportban. Néhány emberen kívül ez nem nagyon érdekelt senkit.”

Az élet nem sétagalopp

Nem lehetett próféta a saját hazájában, hát nekivágott a világnak. Nem tervezi, hogy egyhamar hazajön. Angliában is el tudja képzelni az életét. Jelenleg azonban nem nagyon tervez előre. Meglátja, mit hoz számára a sors. „Szeretem az angliai természetet. Sokszor sétálok egyedül a tengerparton és figyelem a vizet. Ez egy másik álom. Szeretnék egyszer egy hajón dolgozni, hogy körbejárjam a világot és látni más helyeket, új emberekkel találkozni, megismerni más kultúrát.”

Southamptomból indult útjára a Titanic is. A gútai fiú azonban nem fél, bátran nekivág a világnak. Állítása szerint minden kaland, minden tapasztalás a saját értékeink megfelelő karbantartására és személyiségünk fejlesztésére szolgál.