Nyáron is osszuk be észszerűen az időnket!

A vakáció hónapjai hosszúak, ám sajnos többnyire a felnőttek munkaideje is. Ki vigyázzon a gyerekre, amíg a szülők nincsenek otthon? Beírathatjuk ugyan a kicsit egy újabb kézműves napközis táborba vagy átküldhetjük megint a szomszédba, ahol hasonló korúak a gyerekek, de valójában ehhez már egyikünknek sincs igazán kedve. Egy bizonyos kor után sok gyerek szívesebben várná meg otthon egyedül a szüleit, mintsem a napköziben vagy egy hivatal folyosóján ücsörögve pazarolja a szabadidejét. Nehéz azonban eldönteni, valóban elérkezett-e már ez az életkor. Hogy pontosan mikor érkezik el ennek az ideje, azt általánosságban nehéz volna megmondani. Vannak 8-9 éves gyerekek, akiket gond nélkül magukra hagyhatunk 1-2 órára, de olyan kiskamaszok is, akik legnagyobb igyekezetük és jó szándékuk ellenére is, mindig valahogy bajba keverednek, ha nem figyelünk oda rájuk. A gyerekek lelki-szellemi érettsége, mint annyi más területen, itt is nagy eltéréseket mutat egyazon korcsoporton belül. Mielőtt azonban e mellett a megoldás mellett döntenénk, nem árt néhány dolgot átgondolnunk.

Beszéljünk meg mindent!

1. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a gyereket tényleg nem zavarja ez a megoldás: nem fél, nem veszi rossz néven, hogy egyedül hagyjuk, és nem érzi magát így elveszettne

2. Fokozatosan szoktassuk hozzá az új feladathoz! Eleinte csak a sarokra ugorjunk le az újságért, később bevásárolhatunk vagy elintézhetünk apróbb ügyeket, a hosszabb egyedüllét csak némi gyakorlás után következzen. Napi 3-4 óránál többet azonban lehetőleg még a nagyobb gyerekeket se hagyjuk magára, és éjszakára még a tinédzsereket se hagyjuk egyedül!

3. Maradjunk elérhetőek! A mobiltelefonok korszakában ez szerencsére már egyre könnyebben megoldható. Tudnia kell, hogy akármilyen helyzetbe kerül, mindig, azonnal beszélni tud egy felelős felnőttel.

4. Gyakoroljuk el a lehetséges vészhelyzeteket! Nem szeretnénk ugyan, ha ilyesmire sor kerülne, mégsem lehetünk nyugodtak, amíg gyermekünk nem tudja, akár álmából ébresztve is felmondani, hogy mit kell tennie tűz, csőtörés, áramszünet, rosszullét, vagy bármilyen rendkívüli helyzet esetén.

5. Fektessünk le szigorú biztonsági szabályokat! Kit engedhet be a lakásba, kinek mondhatja el, hogy egyedül van, és kinek nem? Hívhat-e barátokat, hányat, kiket? Elmehet-e otthonról, amíg nem vagyunk otthon, ha igen, hová és kivel?

6. Készítsük ki könnyen elérhető helyre mindazt, amire szüksége lehet! Ha nem akarjuk, hogy csemeténk bármiben is hiányt szenvedjen, de azt sem, hogy az egész lakást felfordítsa, mire hazaérünk.

7. Tisztázzuk, hogy mivel fogja tölteni az idejét! Ha gyermekünk rendszeresen tölt hosszabb-rövidebb időt egyedül, meg kell tanulnia felnőtt segítség nélkül is beosztania az idejét. Nem telhet minden délután tévénézéssel vagy számítógépes játékokkal, hogy azután a késő délután hazaérkező szülőnek kelljen a lecke miatt is veszekednie, a kutyát is levinnie és a piszkos edényeket is elmosogatnia... Legjobb, ha a kicsi telefonon bejelentkezik, amikor hazaért, elmondja, hogy van, mi történt vele aznap, és a szülővel együtt áttekintik, milyen dolgai vannak még aznap délutánra. Az unatkozó gyerek mindig veszélyesebb önmagára és a környezetére nézve is, mint az, akinek értelmes tennivalói akadnak. (he, s)