Nem a reform iskolapéldája

A decentralizáció mindenekelőtt azt jelenti, hogy a döntéshozó szerveknek megnő a felelősségük a választókkal szemben. Nagyobb lehetőség nyílik arra is, hogy a helyi körülményeknek a leginkább megfelelő döntések szülessenek. A sikeres decentralizáció számos feltételtől függ. Alapvetően attól, melyek a kulcspozíciót betöltő döntéshozó szervek, milyen mechanizmuson alapul a választókkal szembeni felelősségvállalás, milyen indítékok motiválják a döntéshozókat, milyen arányban és feltételek mellett oszlanak meg a hatáskörök. A sort még hosszan folytathatnánk, de a lényeget az említett kikötések tartalmazzák. Általában véve megfelelő a szlovákiai oktatásügy folyamatban lévő, illetve hamarosan végbemenő reformja, azonban számos kérdés továbbra is nyitott marad, a közeljövőben az előrejelzések szerint több problémával is számolnia kell a hazai társadalomnak.

A 2002. január elsején hatályba lépett, alap- és középiskolák, valamint egyéb oktatási intézmények finanszírozásáról szóló törvény rendelkezéseiből kifolyólag vélhetőleg abban az esetben is megmaradnak a kisiskolák, amikor a hatékonyabb működésük érdekében sokkal egyszerűbb volna őket egyesíteni teljes szervezettségű iskolákkal. Egyelőre még kérdéses, milyen mértékű lesz a települések közti együttműködés. A hatékony együttműködésnek gátat szabhat a falvak és városok nagy száma. A kommunikációs nehézségek szintén akadályozó tényezőivé válhatnak a közös munkának. A választópolgárok többségének csupán hiányos ismeretei vannak a településük iskolájában és egyéb oktatási intézményeiben folyó képzés színvonaláról. Éppen ezért ahelyett, hogy az oktatás minőségét és hatékonyságát értékelné, valószínűleg egyéb tényeknek tulajdonít nagyobb jelentőséget. Ilyen alapvető dolgot jelent számára, hogy van-e a településén iskola vagy sem. Érzelmi és politikai töltete is lehet az olyan döntésnek, amely megakadályozza, hogy megszüntessenek egy egyébként számos fenntartással és működtetéssel összefüggő problémát előidéző kisiskolát. Mindezek a tényezők jelentős mértékben fékezhetik a szlovákiai iskolahálózat racionalizálásának folyamatát.

További problémát jelenthet, hogy sok esetben nincsenek összhangban a helyi, regionális jellegű kiadások és bevételek. Mivel az oktatásügy finanszírozása a jövőben is döntően állami forrásokból történik, az iskolák számára a központi költségvetési támogatások jelentik a főbb bevételi forrást, a helybeli választók csak kisebb mértékben érdekeltek a pénzek felhasználásának ellenőrzésében.

A hatáskörök átruházásából adódóan iskolát alapíthatnak, illetve szüntethetnek meg a települési és megyei önkormányzatok. Azonban az oktatásügyi minisztérium jóváhagyása és beleegyezése nélkül nem tehetik meg egyiket sem.

A képviseleti demokrácia annyit jelent, hogy egyebek mellett az iskoláik létéről, fenntartásáról és finanszírozásáról is a helyi igazgatású szervek döntenek, amelyekben a szélesebb körű nyilvánosságot képviselők foglalnak helyet. Erre azért van szükség, mert a közoktatás és közművelődés közügy, a társadalom érdekében áll, ebből kifolyólag az iskolák fenntartásához valamennyi állampolgár hozzájárul adójának befizetésével. A mindenkori diákokat és szüleiket közvetlenül érintik az oktatásügyben lezajló folyamatok, éppen mert részeseik. Érdekeik képviseletére az iskolatanácsok szolgálnak, amelyeknek szülők, pedagógusok és a helyi közigazgatásban dolgozók a tagjai. Az iskolatanács esetében elsősorban tanácsadói és ellenőrző szerepről van szó. Alapvető feladata az, hogy a meglehetősen szűkre szabott keretek között felügyelje az iskola vezetését, az igazgatót. Legfőbb hatáskörét jelenti, hogy javaslatot tehet az igazgató kinevezésére és visszahívására. Az iskolatanácsok, illetve az igazgatóhoz fűződő viszonyuk kapcsán különböző problémák merülhetnek fel. Nem egészen világos, kinek tartozik felelősséggel az igazgató mint az iskola legfőbb menedzsere. Az igazgató személyére kinevezési és viszszahívási javaslatot a területi közigazgatási szerv és az iskolatanács egyaránt tehet. A döntésért tehát közösen viselik a felelősséget. A megosztott felelősség egyszersmind kérdésessé teszi a felelős személyét is. Az iskolák vezetői kihasználhatják ezt a bizonytalanságot és azt is, hogy visszahívásukhoz mindkét testület beleegyezésére szükség van. További ellentmondás figyelhető meg abban, hogy az iskolatanácsokba való delegálást gyakorlatilag az igazgató felügyeli. Jelentősen csökkenti az iskolatanácsok munkájának hatékonyságát, hogy az ellenőrzött személy felügyeli az ellenőrző testület létrehozását és tevékenységét.