Néha jó, ha utat mutatnak

„Kötelező olvasmány? Már megint mit kell elolvasnunk?” – kérdezik bosszúsan a diákok. Az igazat megvallva, igen kevés az olyan fiatal, aki szereti, ha megmondják neki, hogy mit kell elolvasnia egy megszabott időn belül. Gyakran szemünkre vetik az idősebbek, hogy a mai diákok nem szeretnek olvasni, pedig ez nem egészen így van. Mi, fiatalok igenis szeretünk olvasni, de a magunk által választott könyveket. Azt viszont elismerem, hogy néha jó, ha útba igazítanak, hogy a kamaszlányok (tisztelet a kivételnek), ne csak az igénytelen szerelmes regényeket olvassák, a fiúk pedig a krimiket.

Ha a tanár kellően felkelti az érdeklődésünket, anélkül is elolvasunk egy könyvet, hogy nincs előtte a kötelező jelző. Megtörténhet az is, hogy egy írónak több regényét is elolvassuk, és esetleg egy kevésbé ismert műve ezerszer jobban leköti a figyelmünket, mint az, amelyeket muszájból olvastuk el. Ebben az esetben jogos a kérdés, miért pont azt a másik regényt kellett nekem olvasni, amikor ezt sokkal jobbnak tartom. Olvasni nem azért kell, mert a tanár azt mondta, hanem azért, hogy új élményekkel gazdagodjunk, használjuk a fantáziánkat, bővüljön a szókincsünk, hogy könnyebben ki tudjuk fejezni magunkat. Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy olvassatok sokat és jót, és a kötelező olvasmányok helyett pedig használjátok inkább az ajánlott olvasmány kifejezést. Sokkal jobban hangzik, nemde?

Andrea Tornaljáról