Ne árucikk legyen!

„Egész-ség” címen jelent meg Meleg Csilla könyve, melynek alcíme a Lelki egészségvédelem és iskolafejlesztés is azt sugallja, hogy olyan pedagógiai kérdéskört mutat be a szerző, amely eddig fehér foltnak számított az iskola mindennapjaiban. A téma fontosságát fokozza az, hogy felgyorsult életünkben kevés figyelmet kap a fizikai egészség és a lelki egészség őrzése, illetve védelme, vagyis az egészségkultúra kialakítása. A könyv jelentőségét emeli, hogy szerzője egy alapiskolában folyó egészségőrző tantestületi munkára világít rá. Ismerteti annak kibontakozási folyamatát az elméleti alapoktól a gyakorlati megvalósításig.

A 80-as évek elejére kiáltóvá váltak azok a statisztikai adatok, amelyek a magyar népesség nemzetközi összehasonlításban is egyre romló megbetegedését és halálozását jelezték. Ekkor indultak meg azok a kutatások, amelyek az ifjúság testi, biológiai, mentális egészségéről kívántak képet nyerni, hogy azután a kutatási eredmények birtokában értelmezhetőkké és befolyásolhatókká váljanak a kedvezőtlen folyamatok. A kutatók egyike, Meleg Csilla, aki a könyv előszavában kiemeli: „Arra kerestem választ, hogy a köznevelési és az egészségügyi rendszer egy közös tartalom, az egészség közvetítésében hogyan befolyásolja a magatartást, hogyan strukturálódik az egészségfogalom, és mindezek milyen szerepet játszanak az egészségmagatartás társadalmi egyenlőtlenségeinek kialakulásában. A kutató számára az álmok valóra válását az jelenti, amikor a feltárt összefüggések, új ismeretek számára a gyakorlat kaput nyit.”

A könyv által hét év történéseibe tekinthetünk be. Megismerjük az egészségnevelés feladatait megvalósító iskolát „működés közben” és a gyakorlati beépülés folyamatát, valamint az ehhez kapcsolódó szervezetfejlesztés modelljét, és az azt megalapozó tartópilléreket: a tanárok, a tanulók és a szülők közös tevékenységét. A szerző úgy véli, hogy az iskola nem kiszolgáltatottja, hanem formálója a történéseknek. A kérdés, hogy a könyvben bemutatott program, szervezetfejlesztés modellé válhat-e más iskolák számára. A kötetet megismerve a válasz: igen. Ha olyan iskolák válnak követőivé, amelyek a saját körülményeiknek megfelelően töltik meg azt tartalommal. A szerző meggyőződése, hogy a könyvben leírt szervezetfejlesztés akkor veszítené el modell-szerepét, ha azt mondanánk: úgy kell kialakítani, ahogy a pécsiek tették. Holott – mint állítja – a könyvvel csak arra adunk példát, hogy úgy is lehet.

A kiadványt a szerző férjének, a kutató Vastagh Zoltánnak ajánlja, aki az elsők között vette észre, hogy az oktatás- és egészségszociológiai problémafelvetés a pedagógiai gyakorlat számára is érvényes mondanivalót tartalmazhat. „Elmélet és gyakorlat egységben látását és az állandó egymásra vonatkoztatásra törekvést neki köszönhetem. Úgy tárta szélesre az iskola kapuit, hogy tanárjelöltek, pedagógusok és kutatók számára is felfedezhetővé és értelmezhetővé tette a belső történések csodavilágát” – emlékszik férjére. (n)

(Meleg Csilla: „Egész-ség”, Pécsi Tudományegyetem, 2001)