Nagyon túlterheltek a diákok

Már egész kis korban befolyásoljuk gyermekünk fejlődését, még jóformán meg sem születik, és máris kifejezzük reményeinket. Sok szülő már a fogantatás pillanatában eldönti, milyen gyereket szeretne. Hogy mindenképpen vagy az apjára vagy az anyjára hasonlítson, hogy majd egyetemre fog járni, és így tovább. A megszületendő gyermeknek tehát nem kis elvárásokkal kell szembenéznie. Majd miután megszületik, mindenki csalódik. Az apa fiút szeretett volna, de nem baj, ha lány, az anya szőkét szeretett volna, a nagymama fekete hajút, a nagypapa pedig megint mást. A gyermek pedig nagy kerek szemekkel rácsodálkozik a világra, és nem tudja, mitévő legyen. Ahogy cseperedik, úgy válik számára világossá, hogy rossz helyre született, és legszívesebben elmenekülne. Amit sokan a serdülőkorba érve meg is tesznek.

Zsúfolt napirend

Nem szerencsés csupán a szülőkre ráhúzni a vizes lepedőt, és pálcát törni módszereik felett. Ilyen a világ, és ilyenek a követelmények. A diák pedig teljesen kétségbeesett, nem tudja, merre menjen, mit és kit válasszon. Az iskoláskorban a megfelelni akarás még nagyobb, hiszen szereti szüleit, és örömet szeretne szerezni nekik. Sokszor túl nagy áron. Egy nemrég végzett kutatás szerint a diákok 90 százaléka túlterhelt. És egyes vélemények szerint sokszor nagyobb terhelés éri őket. Vegyük csak a diák egy napját. Reggel hétkor ébred, bár van, aki korábban, főleg a beutazók. Reggelizik, de akad, aki éhgyomorral indul iskolába. Rendszerint délután kettőig van foglalkozás, de van, hogy később is még az iskolapadban ül, hiszen a mai tantervek szerint naponta 6–7 órája is van egy tanulónak. Ehhez még hozzájönnek a különböző érdekkörök, pótórák és egyéb elfoglaltságok. Van, hogy csak kora este érkezik haza a diák. Természetesen holtfáradtan. Megvacsorázik, majd irány a leckeírás. És ne adj’ isten, ehhez még hozzájönnek a különböző versenyeken való részvételek, a városi vagy községi rendezvények, mert az iskola vezetőségének fontos, hogy „villogjon”. Tisztelet a kivételnek.

Élő lexikonok

A tanuló pedig tanácstalan, komplexusokkal küzd, önbizalomhiányban szenved. Egyrészt megfelelésvágyból, másrészt a közösségbe való beilleszkedés miatt. Úgy tűnik, ebből nincs kiút. A nyugati országokban felismerték ezt a jelenséget és az oktatási rendszer megreformálásával, a diákok tudásbeli felkészültsége mellett az életre való felkészülést tartják a legfontosabbnak. Míg nálunk két lábon járó lexikonokat nevelnek, néhány ezer kilométerrel arrébb embereket. Jó lenne tudatosítani a szülőknek és a minisztereknek is, hogy a gyerekek a jövő pillérei. Nem épülhet fel egészséges társadalom, ha nincsenek meg a sziklaszilárd alapjai.