Mostohatestvér a családban

Pár hónappal ezelőtt újraházázasodtam. Előző kapcsolatomból van egy kislányom, és most a második férjemmel ismét gyermeket várunk. A kislányom elsírta magát, amikor megtudta, és azt modta, a születendő gyermek nem lesz az ő testvére. Mit tegyek?

Jelige: Testvér

A kislányának nyilván nagy megrázkódtatást jelentett a válásuk, s az, hogy elszakadt az édesapjától. A következő megpróbáltatást az ön új házassága jelentette neki. Míg ön egy új társra talált az új férjében, addig a számára ő egy teljesen idegen ember. Nem ő választotta ki, hogy vele éljen egy fedél alatt. Nem tudom, hogy milyen kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, mennyire nyerte el a gyerek szimpátiáját és bizalmát a férje. Lehet, ilyen messzire még nem jutottak el, hogy megbízzanak egymásban. Ráadásul nem elég, hogy elveszítette az édesapját, most jön egy idegen ember, és kitúrja őt az édesanyja mellől. Osztozkodnia kell, nem töltheti önnel kedvére minden idejét, nem lehet állandóan ön mellett, mert itt ez az idegen, aki különleges privilégiumokkal rendelkezik, akire időt és szeretetet pazarol az édesanyja. Most pedig képzelje el, milyen érzelmek kavaroghattak benne, amikor megtudta, hogy ön gyermeket vár ettől az embertől! Még egy betolakodó, akivel osztozkodnia kell az édesanyján, aki harcolni fog a kegyeiért. Képzelje csak bele magát a helyzetébe, hát lehet örülni egy ilyen hírnek?

Próbálja úgy rendezni dolgait, hogy többet legyen kettesben a kislányával, érezze, nem mindegy önnek, hogyan érzi magát, mit érez a férje iránt, és mit a kis jövevény iránt. Engedje, hogy kifejezze érzéseit, dühét, haragját. Ne szóljon közbe, hogy ezt nem lehet, nem szabad, nem illik, ne hurrogja le, ne rója meg semmiért. Adjon neki lehetőséget arra, hogy megfogalmazza, mi is bántja valójában. Mondja el, miben változott meg az élete, melyek azok a változások, amiket nehezen visel, amelyek kellemetlenül érintik. Mit nem tud elviselni a mostohaapján? Mi zavarja a leginkább? Jobb lenne neki, ha csak kettesben élnének? Ha szavakba tudja önteni érzéseit, dühét, haragját, akkor nyilván egy kicsit megkönnyebbül.

Ügyeljen arra, hogy ha valamilyen gonddal áll elő a gyermeke, vagy valamilyen problémát szeretne megtárgyalni, még ha ön ezt nem is tartja fontosnak, ne adja a tudtára, teljes odaadással hallgassa végig, s olyan választ fogalmazzon meg, amiből az tűnik majd ki, hogy önnek is fontos, hogy jól alakuljanak a dolgai.

Ha sikerül szorosabb és bizalmasabb kapcsolatot kialakítaniuk, mint a jelenlegi, akkor lassan, tapintatosan kezdje el boncolgatni azt a témát, hogy nem csak rossz oldala van annak, hogy van egy mostoapja, s hamarosan lesz egy féltestvére. Mert csak félig van igaza a lányának abban, hogy ez nem lesz az ő testvére, és csak félig van igaza önnek, hogy testvére lesz! Csak az anyjuk lesz közös, az apjuk nem. Hogy mennyire lesz képes elfogadni és megszeretni az új jövevényt, aki eleinte rengeteg gondoskodást fog igényelni, s elrabolja önnek minden idejét, az attól is függ majd, hogy hogyan tudja bevonni őt a közös munkába. Tegye őt fontossá és pótolhatatlanná, ő legyen az ön jobb keze. Dicsérje meg, ha valamit jól csinál, köszönje meg a segítségét. Tegye őt pótolhatatlanná.

A férjével is beszélje meg, hogy próbáljon a lánya kegyeibe férkőzni. Ha szülni fog, lesz néhány nap, amit kettesben kellesz eltölteniük. Készüljön fel rá előre, s igyekezzen úgy alakítani közös dolgaikat, hogy addigra már eláshassák a csatabárdot. Mindketten kellemesebben fogják magukat érezni, ha kölcsönösen tisztelni fogják egymást, felfedezik a másik értékeit, jó tulajdonságait. Ne csak ajándékokkal próbálja megvásárolni a barátságát, hanem játszanak együtt, szaladgáljanak, sportoljanak. Új lehetőségeket biztosítson neki, olyanokat, amire ön jelenleg nem képes. ĺgy talán sikerül meggyőzni a lányát, hogy nem kell feltétlenül ellenségnek elkönyvelnie a mostohaapját.

Dr. Hadas Katalin

pszichológus