Minden út Rómába vezet, avagy milyen is volt az örök város

Rengeteg olyan hely létezik a világon, ahová az ember szívesen eljutna élete során legalább egyszer. London, Párizs, Milánó, Róma – mind-mind olyan városok, melyek már önmagukban csodálatosak, hát még akkor, ha meglátjuk bennük az elrejtett szépségeket.

Idén a Vámbéry Ármin Gimnázium 64 diákja és 4 pedagógusa elutazhatott Itália szívébe, a hajdani hatalmas Római Birodalom központjába, Rómába. Az indulás napján emeletes busz várt minket a találkozóhelyen. Bepakoltunk a csomagtérbe, s 16-18 órás utazás vette kezdetét. Sejtettük, mi vár ránk: egy hatalmas város telis-tele gyönyörű látványossággal. Másnap reggel 7 óra tájban láttuk meg Róma kapuit. Egy kis külvárosban szálltunk le a buszról, ahonnan csak rövidke metróút választott el minket a városközponttól. Idegenvezetőnk a csaknem egész napos történelemórán rengeteg hasznos és új információt osztott meg velünk.

Nem teketóriáztunk, rögtön nekivágtunk a városnak. A Szent Pál-bazilikában csend és nyugalom uralkodott, ami megmagyarázhatatlan érzéssel töltötte meg a lelket. Miről is híres valójában Róma? Pizza? Spagetti? Hát nem másról, mint a több ezer éves, még mindig álló építészeti csodáiról. Egyik úti célunk a híres Colosseum volt. Az antik művészet kétségtelen tökéletességét véltük felfedezni a hatalmas épületben, oszloprendszere félelmet és káprázatot is keltett a turistákban, mint valaha. Betekinthettünk az ősi véres harcok mezejére, ahol nemcsak gladiátorviadalok, hanem még tengeri csaták is játszódtak. A kilátás pedig eszméletlen volt, a város nagy részére tökéletes panorámát nyújtott. Sajnos, az emberi energia véges, s a csapat kénytelen volt elindulni a szállás felé, amely nagyjából 20 km-re volt Rómától. Embert próbáló volt a nap, még a legkeményebb légiós is panaszkodott volna egy sort. Másnap a terv a Forum Romanum volt, az ókori Róma központja. Romok, köves utak és megannyi több ezer éves épület várta a nézelődőket. Az egész csoport „lehidalt”, hogy ezeket a csodás falakat modern eszközök nélkül emelték, és sok közülük még ma is büszkén áll a rengeteg fosztogatás és harc ellenére. Nem maradhattunk ott sokáig, megannyi látnivaló várt ránk. Kiemelném a Pantheont, mely ma is ugyanúgy áll, mint régen, csupán a belsejét újították fel a keresztények barokk stílusban. Az óriási templom robusztus oszlopaival hihetetlen látványt nyújtott.

Nem alakulhat minden szerencsésen: a híres Trevi kutat épp felújították, viszont megízlelhettük az olasz éttermek specialitásait. A szállásra érkezve már arra gondoltunk, másnap elhagyjuk Olaszországot, ezért igyekeztünk az utolsó nap minden percét élvezni. Reggel elbúcsúztunk hotelunktól, s a Vatikán felé vettük az irányt. A sors ismét nem kedvezett, ugyanis csak másfél óra sorakozás árán sikerült bejutnunk a Szent Péter-bazilikába. Bizton állíthatom, megérte a várakozás! Az a látvány, a szobrok, az ott lévő mozaikok egyszerűen mesébe illőek. Megnéztük az egykori pápák síremlékét, s emellett betekintést nyertünk a világ leghíresebb templomába. Elbűvölte diákjainkat a Sixtus-kápolna is a vatikáni múzeumokkal. Bár nagyon elfáradtunk, jól éreztük magunkat a városban, ezért kissé szomorkásan készültünk a hazaútra. Rengeteg élménnyel, új információval gazdagodtunk e pár nap alatt.

Füle Dénes, II. B