Mikor legyen elsős a gyermek?

Gyermekeink a hatodik életévük betöltése után válnak iskolakötelessé. Ám nem minden esetben kell az adott tanévben megkezdeni az általános iskolai tanulmányokat, hiszen vannak olyan gyerekek is, akik ebben a korban az úgynevezett iskolaérettséget még nem bizonyították. Voltaképpen inkább alkalmasságról van szó, méghozzá összetett anatómiai-fiziológiai és pszichológiai tényezők együttes meglétéről, vagy egyik-másik hiányáról. Ami a testi fejlődést illeti: öt és fél, hétéves kor között van az úgynevezett „első alakváltozás” időszaka: a testhossz, a váll- és medence szélessége, az alsó végtagok aránya megváltozik, a gyermek nyúlánkabb. Vannak, akiknél az alakváltozás később figyelhető meg, addig alacsonyak, kis testsúlyúak, erősen fáradékonyak, az átlagnál ingerlékenyebbek. Ezért célszerű, ha a következő évben jóval erősebb fizikummal kerülnek az iskolába.

Az IQ nem minden

Láttak már elsősöket az iskola felé botorkálni? Nagyon tanulságos a kép: általában a táska viszi a gyereket. A többnyire a családi körből, a gondtalan óvodai létből minden átmenet nélkül egy fizikai és lelki terhekkel megrakott helyzetbe kerülnek az apróságok. Persze, nem kell mindegyiküket sajnálnunk, hiszen jól tudjuk, hétéves kor körül a kisfiúk, kislányok nagy része már igényli a szellemi kihívásokat: hatalmas tudásszomj alakul ki bennük, ami néha még a korra jellemző játék- és mozgásigényen is felülkerekedik. Az iskolakezdők tehát értelmi képességüket tekintve már többnyire készen állnak a rendszeres tanulásra. Arra viszont sokan képtelenek (éretlenek), hogy huszonöt-harmincas osztálylétszám mellett, különböző tanítókhoz alkalmazkodva, a tananyagra összpontosítva négy-hat órát töltsenek az osztályteremben. Ez a helyzet főleg a problémás családi hátterű gyerekeket vagy az eddig kitüntetett figyelmemmel kezelt egykéket viseli meg. Nehéz a helyzete annak a kisdiáknak is, akinek az idegrendszere az átlagosnál lassabban vagy kiegyensúlyozatlanul érik, így nem tudja majd az írás, olvasás, számolás tudományát a hagyományos tanítási módszerek által elsajátítani. Ezek a problémák gyakran nem derülnek ki iskolába lépés előtt. Sajnos sokszor iskolakezdés után is beletelik néhány hónapba (vagy rossz esetben néhány évbe is), mire a pedagógus vagy a szülő rájön, hogy az amúgy okos gyerek miért hoz rossz jegyeket, miért agresszív, vagy miért produkál válogatott neurotikus tüneteket.

Tud-e figyelni?

Pszichológiai szempontból többek között azt kell figyelembe venni, hogy mennyire fejlett a megfigyelés, az emlékezés képessége, a komolyabb tevékenység iránti érdeklődés. A lemaradás kapcsolatban van a túlzott játékossággal, de szerepet játszik fáradékonysága – vagyis hiányzik még az első osztályosoknál már szükséges, legalább 10-15 perces összpontosítási képesség.

Az iskolaérettséget befolyásoló tényező az alkalmazkodás színvonala is. Kérdés: képes-e a gyermek négy órán keresztül meghatározott szabályok szerint viselkedni, nyugodtan ülni a padban, figyelni a pedagógus szavára, válaszolni a kérdéseire és csak akkor megszólalni, ha erre engedélyt kap. Azt is meg kell szoknia, hogy nem mindig közölheti azonnal, ami éppen eszébe jut, nem teheti azt, amihez éppen kedve van, nem mehet ki a teremből, ha elunja magát. Nehézséget okoz a túlzott mozgékonyság, de a félénkség, visszahúzódottság is.

Az iskolába járáshoz éretlennek ítélt gyermek normális! Nem szabad összetéveszteni az értelmileg fejletlenebbekkel, csupán arról van szó, hogy fejlődése – bizonyos mutatói tekintetében – lassabb az átlagosnál. Nem véletlen, hogy sok országban a hetedik életév betöltését tekintik a tankötelezettség kezdetének. (m-press, i-t)