Mikor a vásznon megjelenik az orosz felirat

Ülök a félhomályban derengő helyiségben, és várom, hogy kezdődjön a film. Lassan berregni kezd a vetítőgép, s kivilágosodik a vászon. Sejtem, hogy a film előtt még látok néhány reklámot és filmajánlót, ahogy az a mozikban már lenni szokott.

Hirdetések és előzetesek helyett azonban az egyetemistákkal teli vetítőteremben egyszerre csak felhangzik a „No, megállj csak!” című orosz mese főcímdala, s nyuszikát látjuk, amint vígan kerékpározik. Nyomában ott az ádáz farkas, aki különféle közlekedési eszközöket vet be a siker érdekében. Széles a skála, a versenyautótól az úthengerig. Nekem meg széles a mosoly az arcomon, mert a nyuszi észre sem veszi, hogy a farkas üldözi, ugyanis farkas koma járművei rendre meghibásodnak. Nagyszerűen szórakozom és hangosan fel-fel nevetek nyuszika egyszerű, mégis agyafúrt farkas-hatástalanító ötletei láttán. Lopva nézek körül a sötét teremben, lát-e valaki, de nyuszi és farkas koma vicces csatája anynyira leköt, hogy már nem érdekel, ha csodabogárnak néznek. Természetesen a győztes csakis a tapsifüles lehet, a farkas még utoljára elhörgi, hogy „No, megállj csak!”, aztán kezdődhet a film, ami miatt eredetileg beültem a moziba. A rejtélyes történet közben aztán nyuszika emléke lassan elhalványul. Legközelebb csak egy hét múlva jut eszembe, ugyanabban a teremben, újabb filmre várva. Titkon nagyon szurkolok, legyen most is esti mese… Hangosan szólni nem merek, mert mit gondolnának a többiek? Az előttem ülő srác egyszercsak türelmetlenül megszólal: „Na mi az, most nem lesz nu pagagyi?” És amikor a vásznon megjelenik az orosz felirat, általános megkönnyebbült sóhaj hallatszik, ma is megkapjuk meseadagunkat. Látnom kell, hogy rajongásommal egyáltalán nem vagyok egyedül, mindenki kuncogva figyeli a két örök ellenfél újabb csalafintaságait, s hahotázik a farkas újabb kudarcát látva. Nyuszika bizony nagyon népszerű az egyetemisták körében is!

Hiába vagyunk bizonyítványunk szerint már régen érettek, a mesék még lázba hoznak minket. Szerencsére!