Miért kell az újítás?

A reformtervezet bejelentésére reagáló első hangok többnyire pánikszerűen reagáltak a változások hírére. Az illetékesek általános véleménye megerősítette azt a máskor is gyakran tapasztalható jelenséget, miszerint a közvetlenül érintettek mind úgy látják, reformokra szükség van ugyan, de nem itt és nem most.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az egyetemi oktatás kérdése talán még az átlagosnál is jobban befolyásolja Szlovákia majdani gazdasági helyzetét – azt a területet, amelyet a kormány eddigi reformintézkedései olyan nagy erőfeszítésekkel szándékoztak támogatni. Az egyemet végzett réteg jelenti az ország számára a jövőt – a magasan képzett lakosság részaránya közvetve befolyásolja a munkanélküliséget, az átlagbéreket, sőt a minimálbért is. Ha ez a – kelleténél amúgy is szűkebb- réteg valamilyen oknál fogva tovább fogyatkozik, Szlovákia egész gazdasági rendszere kerül majd veszélybe. Az állam számára kifizetődő a felsőoktatásba történő invesztíció, ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a hallgatók számára a továbbtanulás szintén egy jól megtérülő befektetés. Ezen az alapon tehát a tandíj megalapozott, feltéve, hogy a felsőoktatás ezentúl is elérhető lesz bárki számára. Az egyetemisták jelentik az ország jövőjét, a reform első verziója pedig korántsem felelt meg a fent említett elvárásnak még az utólag hozzátoldott javításokkal együtt sem.

Az általános és jogos közfelháborodás hatására kölcsönös párbeszéd bontakozott ki a reform ellenzői és támogatói közt így felszínre került az eredeti elképzelés több hiányossága is. Az eredeti törvénytervezet a múlt nyáron nem emelkedett jogerőre, ugyanakkor a kormány feltett szándéka volt véghezvinni a megkezdett reformokat egy mindenki számára elfogadható formában. A módosított törvénytervezet nyilvánosságra hozatala után kijelenthetjük, hogy egy sokkal érettebb (persze egyáltalán nem hiba nélküli) oktatásügyi törvény van születőben. A legnagyobb probléma abból fakad, hogy a két fél álláspontjaiban az elmúlt év folyamán csak igen kis előrehaladást tapasztaltunk. A törvénytervezetnek megvannak a maga jó oldalai, amelyek – egyes paragrafusok módosításával – elfogadhatóak a diákság zöme számára. Véleményünk szerint a diákság számára a legnagyobb veszélyt a mellékesnek ható intézkedések rejtik magukban, amelyek megnövelik e réteg mindennapi kiadásait. Maga a tandíjtervezet alapjában véve képes biztosítani azokat a biztosítékokat, amelyek garantálják minden diák számára a – financiális problémákat csak speciális helyzetben okozó – továbbtanulás lehetőségét.

További probléma, hogy a tervezet a jelenlegi formájában nem garantálja a felsőoktatás minőségének javítását. Az az érzésünk, hogy az egyetemi diákképviseleti szervek korántsem képesek átfogó változtatásokat kieszközölni, effektíven képviselni a diákok érdekeit.

Véleményünk szerint amennyiben sikerül megváltoztatni a törvénytervezet egyes intézkedéseit, a reform valóban hasznosnak bizonyulhat minden diák számára, ugyanakkor hosszútávon képes lesz megoldani a felsőoktatás pénzügyi helyzetének javítását is. Természetesen a tervezet egymagában a kormány minden szándéka ellenére sem lesz képes megoldani a felsőoktatás anyagi gondjait tekintve, hogy a bruttó hazai össztermék aggasztóan kis része fordítódik az oktatásra, ezért is szükséges lenne ennek növelése a nyugati államok mintájára. (dh, mik, mkp-ics)