Miért kell az iskola?

De ezzel a kijelentéssel a logikus és józan gondolkodású ember nem ért egyet, hiszen az újonnan elsajátított tudás által személyiségünk gazdagodik. Az iskola mindenkinek mást jelent. Azt tudatosítanunk kell, hogy a suli nem csak egy szürke, stílustalan építmény, ami tele van szigorú és kompromisszumra képtelen tanárokkal. Az iskola fogalma mögött a fiatalság, könny, nevetés és a tanítási óra végét jelző megkönnyítő csengő hangja rejtőzik. Sokaknak a suli természetes és egyszerű dolog, valamint az alapműveltség megszerzése is egyértelmű igény. Hihetetlennek tűnik néha, ha elképzeljük, vannak olyanok is a világon, akik szívesen tanulnának, és a művelődést a legszebb ajándéknak tartanák, de nem tehetik, nincs rá lehetőségük, vagy éppen hiányoznak a feltételek. Nem kell ehhez a világ más tájékaira utaznunk, elég, ha elbeszélgetünk nagyszüleinkkel, akiknek annak idején nem állt módjukban iskolába járni a háború és szegénység miatt.

Vajon nekik mit jelentett az iskola? Az ő életüket a fárasztó mezei munka, az állatok legeltetése, a tehénfejés és a libapásztorság töltötte ki. Ezek olyan feladatok voltak, amelyek elvégzéséhez nem kellett az írás-olvasás tudománya. Ezekben az időkben a kétkezi munkát jobban becsben tartották, mint a tanulást és az iskolalátogatást, de ezt legtöbbször nem önszántukból, hanem kényszerből és megszorulásból tették. S amikor eljutottak az iskolába, gyakran – cipő híján mezítláb – hosszú utat tettek meg, mert tanulni akartak, s nem számítottak a mostoha körülmények, a tanítók durva és sokszor erőszakos viselkedése sem. Minél elérhetetlenebbé vált számukra az iskola, annál jobban vágyakoztak oda. Lehet sejtették, hogy ha nem tanulnak meg helyesen írni és számolni, valamint nem szereznek általános és hasznos ismereteket a világ dolgairól, nem lesz könnyű dolguk az életben. Ám az is lehetséges, hogy sokkal prózaibb okból vágytak az iskolába, hiszen ott sok új, számukra eddig ismeretlen dolgot tudhattak meg a világról, más országok múltjáról, és az sem elhanyagolható tény, hogy az osztályteremben lévő kályha mindig meleg volt, ahol felolvaszthatták hideg kezeiket, lábaikat akkor is, amikor odahaza már nem volt pénz tüzelőre. Ezek a dolgok nekünk már hihetetlennek és nevetségesnek tűnnek néha, de igazak és a múlt részei.

Változnak az idők, s velük együtt a dolgokra is másképp tekintünk. A régi tantermek meleg kályháit felváltották a hideg radiátorok, és ahhoz, hogy új ismeretekre tegyünk szert, már nem szükséges feltétlenül a tanár, hiszen elmehetünk a gazdagon felszerelt könyvtárba, vagy akár az internetről is lehúzhatjuk azt, ami nekünk kell. Ezek a tények is alátámasztják azt a feltevést, hogy a diákok szemében az iskola már elvesztette ősi funkcióját.

Mindezek ellenére az iskola a mai napig pótolhatatlan a diák életében, hiszen az emberi élet egyik meghatározó szakasza telik el benne. Amikor először átlépjük a suli kapuit, még csak hatéves, kis tapasztalatlan gyerekek vagyunk, s pár év múlva művelt felnőttként távozunk az iskolapadból, azzal a reménnyel, hogy fejünk tele van hasznos információkkal, melyek ismeretében könnyebben érvényesülhetünk majd az életben, jobban megvalósíthatjuk önmagunkat. De ez nem olyan egyszerű dolog. Az érvényesülést maga a személyiség irányíthatja, hiszen az iskola műveltséget kínál, ám az, mennyire fogadjuk magunkba és használjuk ki a tudást, már csak tőlünk függ.

Sokaknak az iskola most még nem jelent semmi mást, csak egy kínos és kellemetlen helyet, ami elől nem lehet elbújni, nem lehet kikerülni. Ám valójában a suli egy hely, ahol sok újat ismerhetünk meg: barátságot, a meg nem értettséget, saját képességeinket és értékeinket, hiányosságainkat, és ezzel egyidőben a tökéletlenségünkkel is szembesülhetünk. Vannak kiábrándító dolgok is, mint a becsvágy, a hazugság, ellenségeskedés, de ugyanakkor megtanulhatunk kiállni az igazunkért, felelősségteljesen gondolkodni és élni. A jelenkori iskola lassan lerántja a leplet a világ hazugságairól és hiányosságairól, és hozzásegíti a fiatalokat ahhoz, hogy egyenletes léptekkel haladjanak majd az életben. A suli egy intézményes híd a műveletlenség és műveltség között, az életről alkotott naiv elképzelések és a valóság között. Ez a híd sok kérdéssel és vizsgával van kideszkázva, némelyik könnyű, másik nehéz, és úgy érezhetjük, nem tudunk átjutni a túloldalra. Az átkelésnél sok szigorú és kevésbé szigorú szabálynak kell megfelelnünk, hiszen azok betartására a tanítók és a tanárok árgus szemekkel figyelnek.

Minden embernek tudnia kellene, mit jelent számára az iskola. Néha úgy tűnik, a suli sok gond és megkötés okozója, ám azért az túlzás, hogy haszontalan lenne, hiszen mindenkinek ad valamit, a műveltség mellett barátokat, tapasztalatot és felejthetetlen emlékeket.