Mi okozza a gondokat?

Az iskolaköteles korba lépő gyerekek egy része alacsony kulturális és szociális színvonalon élő családból érkezik. Az ilyen családokban általában nem biztosítottak a feltételei a gyermek korának megfelelő értelmi, érzelmi és testi fejlődésének. Emiatt sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadály keletkezik a gyerek valós képességei és az iskolai követelményrendszer között. Ilyen hátrányos helyzetű családok, illetve gyerekek körében nagyon sok a roma nemzetiségű. Ezen gyerekek esetében a megszokottól eltérő pedagógusi munkára van szükség. A tanároknak szem előtt tartva az oktatás folyamatosságát, munkájuk során figyelembe kell venniük az érintett gyerekek korlátozott képességeit.

A roma nemzetiségű gyerekek nagy részének iskolai sikertelenségét tehát főként a szülői támogatás és gondoskodás hiánya okozza, valamint az, hogy esetenként nyelvi problémákkal küszködnek. Az iskola tanítási nyelve ezeknek a tanulóknak idegen. Nincs olyan szintű nyelvtudásuk, amely lehetővé tenné, hogy megfelelően eleget tegyenek az iskola által támasztott követelményeknek. Mivel az iskolaköteles korba lépő roma gyerekek döntő többsége a közvetlen családi környezetből kerül az iskolapadba, elsősorban a roma szülők nevelési szokásaival magyarázhatjuk a gyerekek kezdeti és bizonyos mértékben a későbbi iskolai sikertelenségét is. A család ugyanis elsősorban értékközvetítő szerepet tölt be a gyermek fejlődése során. A családi környezet nagy mértékben befolyásolja a gyermek életének későbbi alakulását, aki számára a világot kezdetben a családtagok, főként a szülők személye jelenti. Az olyan családi környezet, amely nem hat ösztönzőleg, vagy csak kevéssé a gyermek értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésére, nem járul hozzá az iskolai tanuláshoz szükséges szint eléréséhez. A szülők azzal, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a gyermekük nevelésére, a későbbi iskolai sikertelenségnek is okozóivá válnak. Az otthoni nevelés hiánya, illetve a nem megfelelő, eredményeikben kifogásolható nevelési módszerek negatív beavatkozásnak minősülnek és nagyon sokat rontanak a gyermek későbbi esélyein. Nem fejlődnek a képességei, a normális körülmények között élő iskolatársaival szemben jelentős hátrányba kerül. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a diákok nem feltétlenül személyes adottságaik miatt érnek el rossz tanulmányi eredményeket, tanulási nehézségeiket okozhatja otthoni elhanyagolásuk is.

Szükséges azonban leszögezni, a roma nemzetiségű gyerekek iskolai problémáit nem genetikai, hanem döntő többségben külső tényezők okozzák: például a szociálisan hátrányos helyzet, melyben élni kényszerülnek, a szüleik által alkalmazott elégtelen nevelési módszerek, a családi gondoskodás hiánya. (ervé)