Megküzdési stratégiák egy bizonytalan helyzetben, kortárs mesékkel és versekkel fűszerezve

A kétnapos fejlesztő önismereti csoportfoglalkozások célja elsősorban az volt, hogy a tanulók bizalmas körben, őszintén beszélhessenek arról, hogyan érzik magukat ebben a bizonytalan időszakban, milyen nehézségekkel küzdenek, milyen eszközeik vannak önmaguk megnyugtatására. A szociális, emocionális készségek támogatása mellett teret kapott a feszültségoldás, az önelfogadás, az esetleges elakadások feloldása és megdolgozása, az ön- és társismeret fejlesztése, mindehhez a szakértők minőségi irodalmi műveket, meséket hívtak segítségül.

Segítő kortárs irodalom

A másodikos kisdiákokkal játékos-mesés gyakorlatok keretében a fejlesztő terapeuták arról beszélgettek, hol érezzük a testünkben, ha feszültek vagyunk, mit tehetünk ez esetben, hogy jobban érezzük magunkat. Csehy Zoltán, Balla Margit és Tóth László meséit és verseit segítségül hívva olyan, a tanulókat érintő problémákat vitattak meg, mint a kiközösítés, a családban rejlő erőforrások és az állatok emberre gyakorolt pozitív hatása. Az alsó tagozatosoknak a zenés, taktilis gyakorlatokon, szerepjátékokon és a kézműves alkotásokon keresztül örömteli, élményt és feltöltődést adó tevékenységben volt részük.

Zsapka Henrietta, a vásárúti alapiskola igazgatóhelyettese beszámolt arról, hogy a gyerekek az utóbbi időben nagyon igénylik a fejlesztő-játékos foglalkozásokat, a kulturális eseményeket, mert megviselte őket a bezártság, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, hiszen sosem tudják, jöhetnek-e másnap iskolába, és meddig kell otthon maradniuk, hiányoznak nekik az osztálytársaik, és a tanulás is jobban megy mindannyiuknak, ha érzik az osztályközösség támogatását.

Listázták erőforrásaikat

A kamaszfoglalkozásokon olyan témákat érintettek, mint az ítélkezés, a kortárs bántalmazás, sokan őszintén vallottak arról, hogy nehezen viselik a megbélyegzést, de legtöbbjük tisztában van azzal, hogy mindig az ítélkezik és bántja a másikat, aki bizonytalan magában és akinek önértékelési problémái vannak. A foglalkozásokon megtapasztalhatták a bennünk rejlő kreatív alkotóerőt, enyhíthették az őket körülvevő világból beáramló, mindennapi feszültséget és nyomást. Elkészült alkotásaik, belső élményeik, képeik segítségével listázták erőforrásaikat, megbeszélték a követésre nem méltó mintákat.

A Špica polgári társulás szakemberei irodalomterápiás módszereket alkalmaztak arra, hogy fejlesszék a kamaszok mentális egészségét, önértékelését és önismeretét, gondosan kiválasztott, minőségi kortárs műveket olvastak a tanulókkal. A szöveg által felvetett kérdésekre asszociációs játékokkal, kreatív írással és rajzos feladatokkal, kiscsoportos, elfogadó légkörű beszélgetésekben keresték a választ. A téma elmélyítése során a csoportvezetők mindig ügyeltek arra, hogy mindenki elmondhassa az érzéseit, a véleményét, és teret kapjon gondolatai kifejezésére. Az érzékeny témát megvitató művek feldolgozása során csak az osztotta meg a gondolatait, aki ezt szerette volna, a többiek leírták és megtartották maguknak a titkukat, ám a csoportfolyamat előrehaladtával már egyre nyíltabban és bátrabban belementek komolyabb témák megvitatásába is, mert érezték, biztonságos közegben vannak, ahol meghallgatják őket és nem ítélkeznek felettük.

Hatékony kríziskezelés

Az egymásra épülő moduláris, gyakorlatorientált foglalkozássorozaton a résztvevők elsajátították, hogyan nézzenek szembe a félelmeikkel, álljanak ki bátran magukért, és őrizzék meg közben a nyugalmukat, miként jöjjenek ki lelkileg megerősödve egy nehéz helyzetből, amiről nem tudják, meddig tart, és mikor jön el újra egy olyan krízises időszak, amikor szükség lesz a rugalmasságukra, cselekvőképességük megőrzésére és arra, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak a kialakult helyzetre.

A program szakmai vezetője, Vályi Horváth Erika irodalomterapeuta kifejtette, a felkínált szövegek megmozgatták a gyerekeket. Ügyesen és lelkesen kapcsolódtak a témákhoz, bátran belementek olyan beszélgetésekbe is, amelyek mélyen érintették őket.

„Elképesztően vagány és okos csapatokat kaptunk. A másodikosoknál nagy sikert aratott a varázsládában csukott szemmel kutakodás, a rajzolás és a mese is. Egy nagyon összeszokott osztály, pedig alig hétévesek. Látszik rajtuk, hogy gondos kezekben vannak, megszokták a kiscsoportos megosztásokat és azt, hogy nyíltan megbeszélik a kényes témákat. Az ötödikesek, akiknek már sokkal fejlettebb a szövegértési kompetenciájuk, önálló, kreatív írásos feladatokat kaptak, egymást tiszteletben tartva vitáztak, párosan beszéltek meg bizalmasabb témákat. Úgy látom, a diákoknak nagy szükségük van ezekre a foglalkozásokra, ahol elmondhatják, hogyan érzik magukat. Nemcsak a vírushelyzet, hanem a szomszédban zajló háború is téma volt a csoportban, beszélgettünk arról, mit tudunk befolyásolni és mit nem, hogyan tudjuk levezetni a bennünk felgyülemlő feszültséget. Ezek a gyerekek meglepően éretten gondolkodnak. Örültek a lehetőségnek, hogy két napig olyan témákról beszélgethettek, amelyek aktívan foglalkoztatják őket” – mondta el lapunknak az irodalomterapeuta.

Az ilyen terápiás foglalkozások magas kulturális értéket képviselve olyan készségeket fejlesztenek, amelyekre a tanulóknak szükségük van ahhoz, hogy ezekben az embert próbáló időkben is megőrizzék mentális egészségüket. (ak)