Megkezdődött a tanítás

Vége nyárnak, az önfeledt semmittevést felváltja a tanulás, korán kelés... Jönnek a felelések, a rettegett dolgozatok, a zsarnok tanárok, egyszóval, újra kinyitja kapuit a börtön, ahol tíz hónapot kell eltöltenie minden szomorú sorsú diáknak...

Kezdődik, sóhajtanak fel a fiatalok világszerte, és lehet, hogy vitába bonyolódnak idősebb családtagjaikkal, akik nosztalgiával emlegetik a tanévnyitókat, a szép diákévek kezdetét. De hisz a diákévekben a legszebbek a nyarak, a vakáció hetei! Mi szép lehetne a különféle tanórák, házi feladatok, felmérők mókuskerekében?!

Aztán tényleg elkezdődik, s az első nap az iskolában nem is olyan szörnyű. Ott vannak az osztálytársak, akik kíváncsiak minden nyári kalandra, hogy aztán ők is elmesélhessék szünidei élményeiket. A tanároknak is jobb a kedve, mint a konferencia előtti zűrös napokban. Első héten a vajszívűbbek még leckét sem adnak, az órákon is élménybeszámoló folyik, míg végül már az egész osztály ismeri mindenki nyaralásának történetét.

Kezdődik. De talán nem is lesz annyira rossz. Hisz a régi barátokkal együtt még az olyannyira nem szeretett dolgozatokban is van valami izgalmas...

A vakáció élményei feledhetetlenek, de az iskolában is van élmény bőven. S nem is kell megvárni az öregkort, hogy nosztalgiával emlegessük őket, már az első érettségi találkozón is különös hangulattal emlékezhetünk a nagy pillanatokra...

Akkor majd háttérbe szorulnak a megszokott felelések, csak a jelentősebb események élnek már az emlékezetünkben. „Emlékszel, amikor becsempésztük az osztályba azt a kiskutyát, akit valaki kidobott az útra? És arra, amikor a szalagavató előtt az utolsó pillanatban írtuk a csasztuskákat? És az avatásra még emlékszel?” A kérdésáradatnak nincs vége. Mert szerencsére van mire emlékezni még azokból a napokból is, amelyeken úgy éreztük, csak rabok vagyunk, és pusztán a szabadulás napjának éltünk.

Kezdődik. Várhatjuk szomorúan vagy optimistán, nem menekülhetünk. Az iskolaév visszavonhatatlanul beindul, korán kell kelni, tanulni, leckét írni (vagy másolni...), dolgozatokra készülni és rettegni.

De lehet jókat beszélgetni is a többiekkel, közösen puskát készíteni, óra alatt levelezni, suli után együtt szórakozni.

Kezdődik az iskola. Lehet neki örülni vagy átkozódni miatta, semmiképp nem halasztják el a tanévnyitót. De valószínűleg nem lesz annyira rettenetes, mint ahogy azt a szünidei kényelemhez szokott fantáziánk lefesti elénk.

S ha mégsem élveznénk maradéktalanul, vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy csakhamar (potom tíz hónap múlva), újra itt a várva várt, ó, ió, ció, áció, káció, akáció, vakáció!