Mario Puzo: A Keresztapa

Mario Puzo 1969-ben írta A Keresztapa című regényét, mellyel sikeresen elindította azt a bizonyos lavinát, melynek vége a legendás Keresztapa trilógia lett. A könyvből Francis Ford Coppola készített filmet 1972-ben, majd (továbbra is az íróval karöltve) elkészítette a második, végül pedig a záró epizódot, méghozzá olyan színészóriások segítségével, mint Marlon Brando, Al Pacino, Robert De Niro, Robert Duvall, Diane Keaton, Bridget Fonda vagy Nicholas Cage (Cage, azaz Nicholas Coppola akkoriban még gyerek volt, és nagybátyjának köszönhetően került a filmbe).

A regény rögtön egy Balzac-idézettel indít, mely szerint „Minden nagy vagyon mögött bűn rejtőzik.” És valóban, ez fémjelzi az egész könyvet. Nem a gyilkosságokon, a kegyetlenségeken van a hangsúly, hanem magán a félelmetesen nagy, korlátlannak tűnő, bűnnel bitorolt hatalmon. A Keresztapa nem egy tipikus tömegszórakoztató regény, és bár valóban rendkívül izgalmas és fordulatos, mégsem tartalmaz kliséket, jól bevált bestseller-jegyeket és hasonló tömegfogó trükköket, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem mondvacsinált históriáról van szó. A Corleone família valóban létezett és uralkodott, és ez teszi oly hátborzongatóvá az egészet – a valóságos háttér. A regény persze áttétel, hiszen Mario Puzo részéről (aki egyébként közeli kapcsolatban állt a Családdal) életveszélyes kísérlet lett volna mindent (a neveket, a helyszíneket, a titkokat stb.) a maga valóságában megírni: valamilyen szinten tehát állatmese-jellegű a dolog. Ennek ellenére valóságos személyek is fel-feltűnnek az egyes fejezetekben, olyanok, akiket eleve balgaság lett volna más néven szerepeltetni. Mint például J. Edgar Hoover elnök, vagy maga Al Capone.

A filmes adaptáció nem hiába vált legendássá, hiszen a zseniális színészi alakításokon kívül a kivitelezés is tökéletesre sikerült. A regény mégis sokkal alaposabb, pontosabb, mint a film, sokkal több mindent megtudhatunk és megérthetünk belőle. A fő cselekményszál mellett pedig Vito Corleone élettörténetével is megismerkedhetünk, egy szép, kövér, harminchárom oldalas fejezet keretein belül (a filmtrilógiában ez csak a második részben tekinthető meg).

A téma rajongóinak kötelező olvasmány, de bárkit a fotelba szögezhet a regény. Nem csak a történet izgalmas, de a kivitelezés is mestermunka.