Márai Sándor: Az igazi, Judit ...és az utóhang

A könyvben két regényt és négy történetet talál az olvasó, de valamennyi összekapcsolódik. Az igazi a negyvenes években íródott, a Juditot Márai 1949 és 1978 között írta már emigrációban, ...és az utóhang már San Diegóban született 1979-ben.

Az igaziban Ilonka, a feleség és Péter, a férj mesél házasságukról és az igaziról. A Judit ...és az utóhang Judit, a cselédlány és a későbbi feleség története. Az első három sztori után egy polgári házassági háromszög története bontakozik ki, ami természetesen nem szokványos. Márai a műben a szerelemről, a szenvedélyről, az élet végső értelméről mondja el gondolatait. Kinek mit jelent az igazi, van-e egyáltalán igazi, mindenki megtalálja-e, egy igazi van vagy több? Erről mindenkinek más a véleménye és mások a tapasztalatai is. A kötetben az olvasó is több felfogással találkozhat.

Máraira jellemző módon a regény nemcsak a szerelem körül forog, megismerhetjük a polgári életmód egy formáját is, a második világháború után éledező Budapest utcáját, és az amerikai emigrációs életet.

Az első részben Ilonka férjével való boldogtalan kapcsolatáról mesél, aki kezdetben küzdött a férfi szerelméért, majd lassan megértette, hogy Péter anyja szolgálólányához vonzódik. Hiába született gyerekük, egymást nem tudták szeretni, és a kisfiú halála után már minden hiábavaló volt. Péter Ilonkáról és Juditról mesél barátjának. Összehasonlítja a művelt asszonyt – aki szintén polgári családból származik – egy lánnyal, aki annyira szegény volt. Az is előfordult velük, hogy a föld alatt éltek az egerek között, viszont nagyon sokat tanult és férje oldalán, később ő is polgári életet élt. Judit is elmeséli zenész szeretője történetét, akivel Rómában találkozott. A nő egy író után ment, akivel Budapesten ismerkedett meg, Péter ismerőse volt, az ostrom után pedig összebarátkoztak, és egy lakásban éltek, de a férfit már nem találta meg. Ám szeretőjével, Lajossal beköltözött az író hotelszobájába, itt mondja el, milyen volt szegénységben és gazdagságban élni. A negyedik részben a szerető, egy New Yorkba emigrált zalai fiú mesél, aki miután kénytelen volt emigrálni Magyarországról, hogy életét mentse, Rómában zenélt, majd Amerikába költözött. Lajos elmondja, hogy milyen érzések közt járta meg az Andrássy utat, hogy aztán inkább átszökjön a határon, minthogy a kommunista hatalmat kiszolgálja, és hogyan élt Judittal Rómában...

Ismét egy nagyon érdekes könyv Márai Sándor tollából, szerelemről és emberi sorsokról, egy kis történelemmel átszőve.