Luxus vagy igényesség?

Mint minden emberre, rám is törhet az a bizonyos érzés, vagyis a természet hívása. Mielőtt benyitok az ajtón, amely abba a bizonyos helységbe vezet, már tudom, alig fogom várni, hogy végre kijöhessek onnan.

Egyrészt talán a bent terjengő bűz az oka, amely – na nem olyanra kell gondolni – inkább cigiszag, mint melléktermékek kipárolgása. Másrészt a különböző gyomorforgató látvány – például a vécébe tuszkolt papír, vagy más dolog, amelyet valamiért már felismerhetetlenné takar be a trutymó.

Megértem, ha az olvasó húzza a száját, mert kissé gusztustalan az, amiről olvas. Hát még én hogy húzom. A csíkot. Kifele a vécéből.

És nem ez az iskolák egyetlen olyan helyisége, amely kissé javításra, fokozott karbantartásra szorulna. Egyes öreg épületben működő iskolák egyes része lerobbant gettók, munkatáborok, elhagyatott épületek penészes falú látványát idézi.

És már nem is kell reagálni. Tudom előre, nincs pénz, nincs pénz, nincs pénz... Mert semmire sincs pénz. Nincs, nem volt, nem is lesz. Intézményvezetők borús arccal, sajnálkozva tárják szét kezüket.

Ez itt kérem a mi hazánk, nem Amerika. Örüljünk, hogy nem is a harmadik világ egyik országa. Mert kérem szépen, egyes helyen akkora luxusnak számít a higiénia, hogy az már megfizethetetlen. Nálunk is az.

Pedig mindez nem pénz kérdése. Ez a tökéletes igénytelenség. Oktató intézményeink annyiszor és annyira mélyen sulykolják szegény diákba, tanulj, készülj az órákra, mert ez egy igényes szakközépiskola vagy gimnázium, és mi sokat követelünk tőletek, mert van egy színvonalunk, amely alá nem megyünk. Hangoztatják, legyen a diákban annyi igényesség önmagával szemben, hogy jól tudja az anyagot.

Ezt persze túlzásba viszik. Nem az oktatás színvonalát és az iskola hírnevét emeli az, ha hétrét görnyedtté terhelik a rengeteg tanulnivalóval a diákot. Úgy gondolom, olyan környezetet is biztosítania kellene, amelyben a diák jól érzi magát, amelyben nem kell alagsorban, vécészagban és levegőhiányban kókadniuk, és hányniuk attól a gondolattól, hogy olyan mellékhelyiséget kell használniuk, amelyre – szalonképesen csak annyit mondok – egyszerűen igénytelen.