Lawrence Block: Döfés a sötétben

Több mint harminc éve jelent meg Lawrence Block amerikai író egyik legsikeresebb regénysorozatának első darabja, Az apák bűnei. A lecsúszott, keményöklű, engedély nélkül működő magándetektív, Matt Scudder magyarul 2003-ban mutatkozott be először, azóta pedig már az ötödik rész is megérkezett hozzánk. A Döfés a sötétben a regényciklus negyedik darabja, melyben Scudder szokás szerint eléggé szokatlan megbízást kap: egy kilenc éve történt gyilkosság elkövetőjét kell megtalálnia. Blocktól már megszokhattuk, hogy Scudderre soha sem bíz szokványos nyomozói munkát, és ez valahol érthető is, hiszen főhősünk hosszú évekkel ezelőtt otthagyta a rendőrséget, és még csak magánnyomozónak sem nevezhető. Ahogy ő mondja: néha elintéz egy-egy szívességet olyan embereknek, akik kellőképpen meghálálják (jelen esetben a hála ezerötszáz ropogós dollárt jelent). Tehát Matt Scudder kapja rendszerint azokat a megbízásokat, amikkel a rendőrség nem foglalkozik, a hivatalos magánkopókat meg hidegen hagyja. Talán ha lenne bármi célja is az életben, eszébe sem jutna elvállalni a kilenc évvel ezelőtti gyilkosság felgönygyölítését, de mivel ő egész nap csak ül, iszik és töpreng, komoran, a maga szokott módján rábólint a megbízásra. Sorra keresi fel az ügyben érintett személyeket, akarva-akatatlanul is beleavatkozik mindennapjaikba, és közben egyre közelebb kerül a megoldáshoz. Scuddernek egészen egyedi szimata van, ő ugyanis rendre úgy talál rá a megoldásra, hogy amikor már elég anyagot gyűjtött, elindul egy hosszú sétára New York szmogbűzös utcáin, és amikor a céljához ér, már tudja is, ki volt a tettes…

Azt nem állíthatom, hogy ez volna a Matt Scudder-sorozat legfényesebb darabja, sőt, cselekményében egészen gyengére sikerült a Döfés a sötétben, viszont még így is vannak színjeles részletei. Ilyen például a főszereplő jellemfejlődése, amelyre Block különösen odafigyel könyveiben. A sorozat előrehaladtával Scudder egyre mélyebbre süpped a semmittevésbe és az alkoholizmusba. Míg az előző részekben állandóan bourbon-nel bélelt kávét szopogatott, most rendre elhanyagolja ez utóbbit, és megállás nélkül csak alkoholt nyakal. Bizonygatja magának, hogy nem alkoholista, miközben egy éjszaka akár négy-öt csehót is meglátogat, és ártatlan emberekre támad rá, miközben józannak gondolja magát. A gyenge cselekményt talán még meg is bocsáthatjuk, hiszen a főszereplő jellemábrázolása egészen idegborzoló, sokszor már-már félelmetes: végre nem egy szuperment, hanem egy valóságos embert láthatunk járkálni a sorok közt, a saját hibáival, belső démonaival együtt. A szikár fikció és a kőkemény realitás tökéletes elegye: ez jellemzi Lawrence Block írói stílusát. Ha a sorozatnak nem is a Döfés a sötétben a legfényesebb darabja, azért mindenképp kihagyhatatlan epizód, ami a műfaj rajongóinak ajánlott olvasmány.

(Agave Könyvek, 2007, 189 old., fordította: Varga Bálint)