LANOLINOS SZAPPANOPERA 99. rész

Reklek Tibi még mindig teljes gipszben fekszik egy elhagyott kórházi ágyon, miközben nagyokat sóhajtozik, és nem hagy békét a nővérkéknek.

– Na, de fater. Legalább egy kis szórakozást engedj meg!

Ekkor az ajtón belép Reklek Tibi apja.

–Sziasztok!

– Apa, mit csinálsz itt? Neked nem a bűnözőket kellene megtalálnod?

– Jé, ez a fószer pont úgy néz ki, mint Columbo! – kiáltott fel a meglepetéstől Ganxta Endre.

– Talán csak amiatt, mert én vagyok Columbo – mondta határozottan Reklek Tibi apja, Columbo.

– És hogy csinálsz, mikor a szádba veszed a szivart? – kérdezősködött hebehurgyasággal Ganxta Endre.

– Csucsorítok – válaszolt röviden Columbo, egyik szemét állandóan Ganxta Endrén tartva, aki még mindig nem fogyott ki a kérdésekből:

– Nem csücsörítesz inkább?

– Úgy is mondják – mondta a felügyelő, majd folytatta. – Mennem kell a feleségemért.

– Anyához? Hogy néz ki? – kérdezte a mohó, talpig begipszelt Reklek Tibi.

– Tudja a franc! Soha életemben nem láttam! – mondta Columbo nemes egyszeriséggel, majd sarkon fordult és elment. Pár pillanattal később, amikor még mindenki dermedt volt, visszajött: – Itt felejtettem az egyik szememet! – lépett oda Ganxta Endréhez, levette róla és úgy ment el.

Elvittem a Klárát a Bahamákra. Képzeljétek el: a déli szél gyengéden belecsap az arcunkba. De az is lehet, hogy az északi szél. Mindegy, az a fontos, hogy belecsap az arcunkba. A Klára arcába és az én arcomba. Mindkettőnk arcába ugyanott, és ugyanakkor!

– Jó, azt hiszem ezt a részt átugorhatjuk – pofázott bele a melonba Józsi, a kocsmáros. Szóval mindketten ott vagyunk ugyanott és ugyanúgy a pálmafák alatt, ahol a tenger türkizkék habjai a lábunkat nyaldossák...

– Nekem a kutyám szokta!

Pofa be! A tenger hullámai nyaldosták a miénket! Felemeltem a kezemet, mire odalép mellénk egy pincér, egyik karján fehér kendő, a másik karján pedig ezüsttálca, amin éppen két pohár van. A poharakban pedig kóla. Szénsavas. Jéghidegre hűtve.

– Ha jól tudom, allergiás vagy a jéghideg szénsavas kólára!

Menjünk tovább. Ganxta Endrének, akit most átkeresztelünk Viktóriára, egy gyorsbüfé körül kell gyülekeznie, méghozzá egy hegesztő pisztollyal.

– Ezt nem mondod komolyan, nagyfiú? Hogy a fenébe képzeled, hogy egymagam fogok gyülekezni egy gyorsbüfé körül?

– Ez a szöveged, kiscsillag? – kérdezte meg a narrátor kérdését Vágó István, a rendező-vágó. Tehát. Ez a szöveged, kiscsillag?

– Nem, de...

Semmi de, mert legargalizáltatok veled két hot dogot, aztán majd házsártoskodhatsz!

– Nahát, milyen jól áll ennek a falnak ez a szín! – mondta Viktória, miközben odaért hozzá Placc Gyuri, akit a mai részben nem is akartunk szerepeltetni, de nagyon nehéz különböző nevű szereplőket találni, ezért most itt fog pofázni.

– Nekem nincs is szövegem ebben a részben!

Hogy érted azt, hogy nincs szöveged? Hogy a trójai faló birizgáljon meg azzal a szálkás kulccsontjával!

– Eredetileg nekem kellett volna játszanom Reklek Tibi szerepét, de már ő játssza hál’ Istennek! – villongott Placc Gyuri. Az ő szerepét akartad játszani? Rendben.

– Dehogy akartam, én vagyok most a hegesztő pisztollyal! – mosolygott elégedetten Placc Gyuri, amikor rászakadt a mennyezet.

– Naaa!

Nagyon csúnya seb, talán elfertőződik. Most már biztosan. Egyébként nem, de átírtam a forgatókönyvet. Ezt nem teheted velem, én lettem volna az őrült hegesztőpisztolyos őrült! – könyörgött Placc Gyuri.

– Könyörög a rosszseb, csak...

Semmi csak! Elfertőződik és kész! Reklek Tibinek van végre szobatársa, így a kórházi szoba nem olyan elhagyatott annak ellenére, hogy az Antarktiszon van. Én megyek vissza a Bahamákra Klárához és Líviához, már várnak. Ti meg addig izguljátok szét magatokat, hogy hogyan fognak majd Placc Gyuriék vakaródzni, mikor viszketni fog a gipsz alatt. Hamarosan folytatjuk!

– De addig elpatkolunk!

Vége!!!