Kutyust kaptam

Elérkezett a nagy nap, indulunk a rég áhított kutyusért, s már gondosan előkészítettük neki a fekhelyét, a tálakat és játékokat és egyéb kutyafelszereléseket. Ha kölyökkutyát vásárolunk, akkor körülbelül 8 hetes korában választhatjuk el a mamától és a testvérektől. A kutyus ilyenkor még igen pici, és szinte biztos, hogy az első napokban nehezebben fogja viselni az új környezetet és azt, hogy már nincs a többiekkel. Éppen ezért kérhetünk is akár egy darab anyagot abból, ami az alomban alattuk volt, így a megszokott illatok talán könnyebben elviselhetővé teszik majd számára az új hely elfogadását. Amikor tehát hazaérkezünk vele, ne lepődjünk meg, ha kissé zavartan viselkedik, ez teljesen természetes. Mutassuk meg neki a helyét és engedjük, hogy körbejárja a lakást, az udvart, hogy ismerkedjen a környezettel. Eközben mindvégig maradjunk a közelében, hogy ne ijedjen meg, és ne érezze magát egyedül. ĺgy biztosan nem fog félni új otthonában. Adjunk neki egy kis enni- és innivalót, hogy érezze a gondoskodást. Nem ritkaság, hogy egy családban több kutyának is jut hely, s amikor a pici érkezik, a másik, a már ott lévő, saját territóriumának érzi a lakást vagy kertet. Persze fajtától is függ, hogy melyik kutya hogyan fogad egy új kis jövevényt, de nem véletlenül terjedt el az „irigy kutya” kifejezés, így inkább arra számíthatunk, hogy féltékeny lesz a picire és sajnálni fog tőle mindent. Az első találkozásnál feltétlenül legyünk ott, mert bár lehet sikeres is az összeeresztés, de számíthatunk agresszív reakcióra is, amit előre úgysem tudunk kiszámítani. Engedjük, hogy az idősebb kutya végigszaglássza a kölyköt, és ha azt tapasztalnánk, hogy morog, esetleg túl idegesen reagál rá, akkor csak akkor hagyjuk őket kettesben, ha már biztosak vagyunk abban, hogy elfogadta a kicsit. Szóljunk rá erélyesen, tudatosítsuk benne, hogy nem szabad bántania a kölyköt. Egy kölyökkutya, akárcsak egy kisgyerek, mindent meg akar ismerni, természetétől fogva kíváncsi. Érdekli minden, ami csak az útjába kerül. Bármit megszagol, megvizsgál, megrágcsál. Fontos néhány biztonsági intézkedést elvégeznünk. A törékeny tárgyakat tegyük olyan helyre, ahol nem éri el, és próbáljuk meg eltüntetni az elektromos vezetékeket is, mert megrághatja őket, és komoly következménye lehet, ha megrázza az áram. Ugyanígy az éles, veszélyes tárgyakat is tüntessük el. A lakás egyéb veszélyeket is tartogathat a pici eb számára. Zárjuk be az alacsony ablakokat, figyeljünk arra, hogy mindig zárva legyen a kapu vagy az ajtó, nehogy elszökjön, illetve ha van egy magas teraszunk, ami hézagos díszkorláttal van csak ellátva, bizony nem szabad sajnálni a kiadást dróthálóra, amivel ideiglenesen körbekerítjük, mert pillanatok alatt leeshet róla. Gondoskodjunk arról, hogy ne maradjanak elő különböző tisztítószerek sem, nehogy azokat is megegye. No, és persze magunkra is gondoljunk, és ha van olyan dísztárgy vagy használati tárgy, ami a kedvencünk, ráadásul meglehetősen értékes, ne kísértsük a sorsot, inkább dugjuk el jól, mert a kedvencünk egyáltalán nem lesz válogatós, sőt, ha van ilyen, biztosan azt találja majd meg először, aztán már főhet a fejünk, mert nem lehet visszacsinálni. Ha nem egy másik kutya, hanem egy cica él velünk, nem kell aggódni, jó barátság alakulhat ki köztük, főleg, ha a kutya pici korában szokja meg cicánkat. Akkor mutassuk meg neki a macskát, amikor az alszik. Egyébként ilyenkor még inkább arra lehet számítani, hogy a macska lesz undok, a kölyökkutyában ilyenkor még nem alakul ki az ellenséges érzés. Most, hogy már elhárítottunk minden veszélyt a lakásból és felkészültünk minden egyes kezdeti problémára, ideje lesz néhány szót váltani a szobatisztaságról, és a rászoktatásról, hiszen ez az egyik legfontosabb dolog, amit minél hamarabb meg kell tanítanunk a kiskutyánknak. A következő részben tehát erről lesz szó, tarts velünk akkor is! (s, he)