Kulcsos gyerekek

Összezsugorodott tér

Nincs fontosabb a boldog gyermekkornál, amelyhez hozzátartozik a felhőtlen nyári szünidő. A jó emlékekből, mint egy kútból, mindig meríthetünk felnőttkorunkban. A társadalom – így a családok – átalakulásával a nagyvárosi élet szokásai megváltoztak. Az emberi természet azonban változatlan. Az olthatatlan gyermeki kíváncsiságból adódó kalandvágy kielégítetlen marad a gondosan berendezett parkok, játszóterek világában. Manapság már nincsenek terek, grundok, ahol a gyerekek igazán szabadon mozoghatnak. A tökéletesen megtervezett tereken nem tudják igazán elengedni magukat, hiszen vigyázniuk kell a fazonírozott bokrokra, a padokra, a játékokra. A gyep is a golfpályáéhoz hasonlít leginkább: nem gazos és kutyatejes, ezért a bogarak sem szeretik. Nem tudják tehát felfedezni a természet rejtett kincseit, ahogy épülő vagy romos házakba sem mehetnek, mert manapság már őrzött minden építkezés. Nem tudják kiélni az alapvető ösztöneiket, ezért sok fölösleges energiájuk marad. Sajnos megváltozott az emberek hozzáállása is. Általában kevésbé toleránsak, és kevésbé tűrik már a gyerekzsivajt is, nem úgy mint régen. Ezek a gyerekek azonban nem rosszak, ahogy a legtöbben gondolják.

Más szokások

Kihalóban vannak a családi kirándulások, mert a szabadságot és a pihenőnapot is sokan munkával töltik. A közös élmény viszont nagyon fontos volna a gyerekek egészséges lelki fejlődése szempontjából. A lurkók tehát többet maradnak magukra, pedig a nagyvárosok veszélyesebbek lettek; nappal a forgalom, szürkület után az utcai bűnözés miatt. A veszély megítélése ugyan sokszor eltúlzott, azért – ha adunk is nekik kulcsot – soha ne akasszuk a nyakukba!

A napközis-, kézműves- és sporttáborok nem pótolják a közös családi élményt, ám a tizenkét év alatti gyerekeknek mégis ideálisabb, mintha egyedül lennének. Ügyeljünk azonban a megfelelő egyensúlyra, hiszen ha kéthetente más közösségbe kerül a gyerek, az igencsak próbára teszi az alkalmazkodó képességét. Kisgyerekes szül#k a vakáció alatt felváltva vegyék ki a szabadságukat. A két és fél hónapos szünidő alatt mindig más mama vigyázhat a gyerekekre. ĺgy a kicsik társaságban, felügyelettel, ám mégsem idegen helyen vakációzhatnak. Az átlagos, tizenkét év alatti gyermek kétszer kéthetes tábort visel el lelki sérülés nélkül, azonban ha teheti, csak egyszer küldje táborba kicsinyét! Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kis diákoknak a táborozás ugyanolyan fárasztó, mint a tanév. Egyrészt alkalmazkodási késztetés, másrészt megterhelők a folyamatos sportprogramok és az egyéb foglalkozások.

A felelősség kialakítása

Ahhoz, hogy a tizenkét-tizenhárom éves gyereknek kulcsot adhassunk, idejében el kell kezdeni a felelősségérzet kialakítását. A nagycsoportos óvodás már kaphat néha olyan feladatokat – például beágyazás, ceruzahegyezés –, amelyek később teljes mértékben a sajátjává válnak. Dicsérjük meg a kicsiket, ha elvégezték a feladatukat, hiszen a visszautalás jutalomértéke nélkül szinte nem ér semmit az önállóságra nevelés. (he, n)